Krisztusi élet: KRISZTUS DICSŐSÉGE A KERESZTEN A GONOSZTEVŐRE RAGYOG

Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet

„Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljössz a te országodban!” -(Lk. 23:42)

A kereszten folyó haláltusája alatt a vigasztalás sugara is beragyogta Jézust, a bűnbánó tolvaj kérésén keresztül. Ez az ember nem volt megátalkodott bűnöző. A rossz társaságok vezették félre és térítették a bűnözés útjára, azonban kevésbé volt bűnös, mint azok közül sokan, akik ott álltak a kereszt mellett és gyalázták az Üdvözítőt. Ez az ember látta és hallotta Jézust, és tanításai meggyőzték őt, de a papok és főemberek eltérítették Jézustól. Miközben azon igyekezett, hogy elfojtsa meggyőződését, egyre mélyebbre és mélyebbre merült a bűnbe, míg végül letartóztatták, bűnösnek nyilvánították és arra ítélték, hogy kereszten haljon meg. A törvényházban és a Golgota felé vezető úton Jézus közelében volt. Hallotta Pilátus kijelentését is: „nem találok benne semmi bűnt” (Jn. 19:4) Megfigyelte és megjegyezte Jézus isteni viselkedését, és szánakozó megbocsátását, amit kínzói iránt tanúsított. […] Hallotta azt is, hogy a járókelők közül sokan védelmükbe vették Jézust. Korábbi meggyőződése, hogy ez a Krisztus, ismét megerősödött szívében. 

Odafordult bűntársához és ezt mondta neki: „Az Istent sem féled-é te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!” (Lk. 23:40) A haldokló tolvajoknak nem volt többé semmi félnivalójuk az emberektől. Egyikük szívében azonban már ott volt az a meggyőződés, hogy van Isten, akitől félnie kell, és van jövendő, amely remegésre készteti. […]
Visszaidézte emlékezetébe mindazt, amit Jézusról hallott, hogy miként gyógyította meg a betegeket és bocsátotta meg egyesek bűnét… A Szentlélek megvilágosította elméjét és a valóság láncszemei lassanként ismét összekapcsolódtak, s ő eljutott az igazság megismerésére. 

Jézusban, aki összetörve, kigúnyolva ott függött mellette a kereszten, meglátta Istennek ama Bárányát, aki elveszi a világ bűneit. Hangja reménységet, de ugyanakkor félelmet is kifejez, mikor ez a tehetetlen, haldokló ember az ugyancsak haldokló Krisztus könyörületére bízza magát: „Uram, emlékezzél meg énrólam, mikor eljössz a te országodban!” (Lk. 23:42)
Jézus válasza gyorsan érkezett. Gyengéd hangon, amely tele volt szeretettel, könyörülettel és erővel, Jézus ezt mondja néki:

 „Bizony mondom néked ma; velem leszel a paradicsomban” (Lk 23:43) […] Milyen üdítők voltak azért az Üdvözítő számára a hitnek és a szeretetnek azok a megnyilvánulásai, amelyekben a haldokló tolvaj részesítette.
(Jézus élete, 749-750)