Krisztusi élet: Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet-KRISZTUS TESTI ÉS LELKI GYÓGYULÁST HOZOTT

„Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet” (Zsolt. 103:2-3)

Krisztus megparancsolta a gutaütöttnek, hogy keljen fel és menjen „hogy […] megtudjátok - mondta -, hogy az ember Fiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani” (Mk. 2:10)

A gutaütött testi-lelki gyógyulásra lelt Krisztusban. A lelki gyógyulást fizikai felépülés követte. Nem szabad megfeledkezni erről a tanulságról. Ma is ezrek szenvednek testi betegségekben, akik a gutaütötthöz hasonlóan vágyakoznak az üzenetre: „megbocsáttattak néked a te bűneid” (Mk.2:9)

A bűn terhe, nyughatatlan és kielégítetlen vágyaik képezik betegségük alapját. Nem találhatnak megnyugvást, míg el nem jönnek a lélek Gyógyítójához. Az a béke, amelyet egyedül Ő nyújthat, megélénkíti az értelmet, egészséget ad a testnek.
Jézus azért jött, „hogy az ördög munkáit lerontsa” (1Jn. 3:8). „Őbenne vala az élet” (Jn. 1:4), és Ő így szól: ”Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővelkedjenek” (Jn. 10:10). 

Ő „megelevenítő szellem” (1Kor. 15:45) 

Most is ugyanolyan életadó ereje van, mint amikor a földön meggyógyította a betegeket, megbocsátott a bűnösöknek. Ő „megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet” (Zsolt. 103:3).
A gutaütött meggyógyítása olyan hatást váltott ki az emberekből, mintha megnyílt volna az ég, s kinyilatkoztatta volna a jobb világ dicsőségét. Ahogy a meggyógyított férfi áthaladt a sokaságon, minden lépésnél Istent dicsérte, s úgy vitte terhét, mintha az pehelykönnyű volna; az emberek hátrálva engedtek neki utat, döbbent arccal meredtek rá, s halkan suttogtak egymás között: „Csodadolgokat láttunk ma” (Lk. 5:26).

Nagy volt az öröm a meggyógyított gutaütött házában, amikor visszatért családja körébe. Könnyedén hozta az ágyat, melyen röviddel azelőtt lassan vitték el onnan. Örömkönnyek közt vették körül, alig mertek hinni a szemüknek. Erős, egészséges férfiúként állt előttük. Azelőtt élettelen karjai most sietve engedelmeskedtek akaratának. Összeaszott, ólomszínű teste friss, pirospozsgás lett. Határozottan, szabadon lépdelt. Minden arcvonásán öröm és reménység rajzolódott ki, a tisztaság és béke kifejezése foglalta el a bűn és szenvedés nyomainak helyét. 

Boldog hálaadás szállt föl otthonából Isten megdicsőíttetett Fia iránt, aki visszaadta a reménytelennek reményét, a megsebzettnek erejét. Ez az ember és családja készek voltak életüket átadni Jézusnak. Kétely nem ásta alá hitüket, hitetlenség nem ejtett foltot hűségükön Őiránta, aki elhozta a fényt sötét otthonukba.