John MacArthur: Jézus versus Sátán

Írta John MacArthur

Álljatok meg az ördög mesterkedéseivel szemben (Ef. 6:11)

A hívő konfliktusa a sötétség hatalmaival jogosan nevezhető szellemi háborúnak, hisz a Sátán és gonosz világrendszere ellenségesek mindennel szemben amit Isten cselekszik. Természetükből kifolyólag anti-Isten és anti-Krisztusiak.

A Sátán az ellentéte mindegyik isteni tulajdonságnak. Isten szent; a Sátán gonosz. Isten szeretet; Sátán a gyűlölet megtestesítője. Isten megváltja gyermekeit; a Sátán kárhozatba júttatja az övéit. Jézus felfedi, kijelenti a kegyelmet és az igazságot (Ján. 1:17), de a Sátán „nem áll meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja” (Ján. 8:44).

Isten életet ad, miközben a halál Sátán hatalmában van (Zsid. 2:14). Isten szeretetet, örömöt, békességet, türelmet, szívességet, jóságot, hűséget, szelídséget, önmegtartóztatást terem. A Sátán házasságtörést, paráznaságot, tisztátalanságot, bujálkodást, bálványimádást, varázslást, ellenségeskedést, viszálykodást, féltékenységet, haragot, önzést, széthúzást, pártoskodást termel.

Isten megpróbáltatásokat használ, hogy kipróbálja hitetek valódiságát, és növelje örömötök és szellemi ellenállásotok (Jak. 1:3). Sátán kísértést használ, hogy megpróbálja tönkretenni hitetek, és elnémítsa bizonyságtételetek. Isten megszabadít a bűn kötelékéből, miközben a Sátán foglyúl akar ejteni a bűn csapdájába örökre (2Tim. 2:26).

Jézus a pártfogótok, aki közbenjár ügyetekben az Atyánál (1Ján 2:1). Sátán a vádlótok, aki szüntelen hibáztat olyan dolgokért, amelyeket Isten már megbocsájtott (Jel. 12:10).

Mivel a Sátán ellenáll mindennek amit Isten tesz, Isten gyermekeinek is ellene fog állani. Amikor ezt teszi, ne nyugtalankodjatok túlságosan, és ne gondoljátok furcsának vagy igazságtalannak. Számítsatok próbákra, legyetek készek, és örüljetek, mert azok azt mutatják, hogy fenyegetés vagytok a Sátánnak, és nyereség Krisztus királyságának.

Ima javaslat:

Köszönd meg Istennek Krisztus ismeretének örömét, és hogy szabad lehetsz a bűn igájától.

Kérd Őt, hogy használjon ma is hatalmasan az Ő dicsőségére.

További tanulmányozásra:

Olvassd el Róma 14:17 és 1Ján 2:16-17-et.

Isten ígéreteinek tárháza-Jogunk van a szent dolgokhoz

Charles H. Spurgeon-

„De ha a pap pénzen vásárol meg valakit tulajdonául, az ehet belőle. A házánál született szolgák is ehetnek eledeléből" (3Móz 22,11)

Idegenek, jövevények és szolgák nem ehettek a szent dolgokból. Szellemi tekintetben ez még ma is így van. Csak kétféle módon lehetett ezeknek az embereknek joga a szent eledelekhez: vagy mert a pap tulajdon pénzén megvásárolta őket, vagy mert házánál születtek. A megvásároltnak és az ott születettnek vitathatatlan joga volt a szent dolgokhoz.

Akit megvásároltak. Hatalmas Főpapunk drága áron megvásárolt mindenkit, aki Benne hisz és remél. ők az Úr tulajdonai - mindenestől az Övéi. Nem a saját érdemükért, hanem Krisztus érdeméért, akinek tulajdonai lettek, ugyanazt a kiváltságot élvezhetik, mint ő, és „ehetnek eledeléből". Eledele olyan, amit a világ fiai nem ismernek, de aki Krisztusé, részesül ebben az eledelben.

Aki házában született. Ez volt a másik biztos módja a kiváltság megszerzésének. Aki a pap házában született, annak joga volt helyet foglalni a család asztalánál. Az újjászületés bennünket is örököstársakká, és az egy Test tagjaivá tesz. Az örömet, békességet és dicsőséget, amelyet az Atya Krisztusnak adott, Krisztus nekünk adja. Így a megváltás és az újjászületés kettős előjoga alapján nekünk is szól ez az ígéret.

Andrew Wommack-Péter hite nem vallott kudarcot

De én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait. 
(Lukács 22:32)
Jézus közölte Péterrel, hogy Sátán meg kívánja rostálni őt, mint ahogy a búzát szokás. (31. vers) 
Tudjuk az Igéből, hogy később azon az estén Péter háromszor tagadta le, hogy ismeri Jézust. (Lukács 22:54-62).

Úgy tűnt, hogy az ördög sikerrel járt annak ellenére, hogy Jézus imádkozott érte. Jézus imája megválaszolatlan maradt? Bizonyára nem!
Ebben a versben Jézus arról is beszél, hogy Péternek mit kell tennie, miután megtér. Ebből következően, Ő előrelátta Péter tagadását, imádkozott, hogy ne valljon kudarcot a hite, és így is lett. Lehetséges, hogy kudarcot vallunk a cselekedeteinkben, de nem vallunk kudarcot a szívünkben.
Azon az estén Péter azt mondta, hogy egészen a halálig fogja Jézust követni. (33. vers) Azzal bizonyította ezt, hogy megpróbálta megvédeni az Urat a római katonák ellen, akik azért jöttek, hogy elfogják Őt. (Lukács 22:50,51) Ez egy öngyilkos küldetés volt. Ha Jézus nem lépett volna közbe, akkor Péter megöleti magát. Nem kétséges, hogy Péter szívében odaszánta magát Jézusnak.
Hozzánk hasonlóan miután megtörtént Péter bátorságának “nagy belépője”, arra már nem volt felkészülve, hogy megvívja később a szellemi csatát. Ha a harcot a fizikai világban kellett volna megvívni ököllel és karddal, akkor Péter halálig harcolt volna. De nem tudta, hogy szellemben hogyan álljon meg. Péter megtagadta az Urat a szájával, de a szívével nem. Azzal a bűnbánattal bizonyította ezt, amit akkor tapasztalt, amikor látta, hogy az Úr megfordul és ránéz. (Lukács 22:61.)
Talán kudarcot vallottál bizonyos dolgokban az Úrral kapcsolatban, a cselekedeteidben. Jézus imádkozott érted, hogy ne fogyatkozzon el a hited. Ezt tudva, ismét felállhatsz, ahogy Péter tette, és teljes szívedből szolgálhatod az Urat mindennel, amit teszel. Emlékezz arra, hogy Isten pont Pétert használta Pünkösd Napján, hogy az első evangéliumi üzenetet prédikálja.

Victoria Osteen: Nem fogsz a völgyben ragadni

Sokan ismerik a 23. Zsoltárt, mely így kezdődik: 

„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.”


Milyen csodálatos képet festenek elénk ezek a versek: Istennel sétálunk egy gyönyörű, illatos, zöldellő mezőn, miközben halljuk a patak csobogását. Ez a békesség, a biztonság és megelégedettség képe. Azonban, a következő versben, látszólag minden átmenet nélkül, egy egészen más környezetben találjuk magunkat: „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.” Hogy a csudában kerültünk a füves legelőkről egy szempillantás, azaz egy vers alatt, a halál árnyékának völgyébe?


Olykor ilyen az élet. Váratlan körülmények, tragédiák, nehézségek egy pillanat alatt az élet egyik színteréről egy másikra repítenek minket. De nem számít, hol vagyunk éppen, az sem számít mi történt, Isten mindig ott van velünk. Amikor Rá nézünk, nem kell félnünk. Ő mindig békességet ad. Ő mindig megvigasztal.


Fontos látnunk, hogy a zsoltáros azt mondja: „ha a halál árnyéka völgyében járok…”nem pedig azt, hogy „ha a halál árnyéka völgyébe belépek, akkor ott is fogok maradni”. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a sötét idők nem tartanak örökké. Nem kell a halál árnyéka völgyében élnünk; csak átmegyünk rajta.


Néha, amikor a körülmények teljesen letaglóznak, úgy érezzük, hogy beragadtunk és korlátok közé szorultunk. Ha most így érzel, akkor hagyd, hogy ez az igazság mélyen a szívedbe ivódjon: nem fogsz a völgyben ragadni. Isten a biztonság és nyugalom helyére fog vezetni. Lehetnek olyan időszakok, amikor ránk telepszik a bizonytalanság, de pont ilyenkor szükséges, hogy bízzunk Istenben. Lehet, hogy meglátogat a gyász, de Isten közel van a megtört szívűekhez. Mindenkihez közel van, aki segítségül hívja az Ő nevét. Emeld fel a szemedet Őrá, fókuszálj az Ő jóságára, szerető kedvességére, jóindulatára, és hagyd, hogy ez felébressze a hitet a szívedben. Isten jó. Ő nem a zűrzavar, hanem a békesség Istene. Ő mindig küldetésben van, azon munkálkodik, hogy reményt, gyógyulást, helyreállást hozzon – a szeretet küldetését végzi. Mindig veled van, és visszavezet a győzelem helyére.

Forrás: Áhitatok.hu

Napi áhítat-Közösség a Szentlélekkel-III.

Hét témája: Közösség Istennel

Olvasmány: 1Kor 12,12–26


Az egymással való közösségünkbe az egy isteni Lélek hangolhat össze bennünket.

„Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok a tag, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei nagyonis szükségesek, és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.”

Magyarázat

Nem jó egyedül lenni. Jövünk, megyünk, járunk, kelünk, s lépten-nyomon valaki felé kell fordulnunk, hogy kérdezzünk, tanácsokat fogadjunk és adjunk. Megosztjuk a gondolatainkat, s rádöbbenve gyengeségeinkre segítséget kérünk, máskor erőnket érezve segítséget nyújtunk. A „nem jó az embernek egyedül” isteni gondolat nemcsak a házasság értelmében igaz, hanem az emberlét minden területére. Ezért érző szív, érző lélek adatott nekünk. Csakhogy az erősségeinket megérezve egyre magabiztosabbak leszünk, s ez az erő könnyen a másik kárára válik, megalázva, megszégyenítve azt. S beindul a verseny, ki a jobb, ki a fontosabb, a hasznosabb, az értékesebb. Ebben nincs megállás. De győztes sincs. Hiszen egyszer csak rádöbben a nagy Egónk, hogy szüksége van a másikra. A teremtett világban minden a helyén van, mindennek megvan a szerepe, a küldetése, s az egyes részek, az egyes emberek, a test egyes tagjai így alkotnak harmóniát. Az egy isteni Lélek hangolhat össze bennünket. Kérjük ezt, s engedjünk szelíd szavának, amikor egységre szólít bennünket.

(Újváriné Szabó Anikó)

Nicelife-GYEREKEK ÉS A CSALÁD-13. nap

Oly sok működésképtelennek mondott család láttán azon csodálkozhatunk, hogy vajon mi értelme ennek az egésznek. Egy egészséges család viszont csodálatos dolog.
A gyermeknek szeretetet és biztonságot nyújt, és a sikeres élet alapjait építi és segíti elő. A Könyv sokat mond el a nagyszerű családok építéséről.

A KÖNYVBŐL:

 
"Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh-gyümölcse jutalom" (Zsolt 127:3).

"Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek" (Kol 3:21).

"Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel" (Ef 6:4).

"Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!" (2Móz 20:12).

"De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét" (Ef5:33).

ISTEN ÍGÉRETE
"Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól" (Péld 22:6).

CSELEKVÉSI PONT

LEGYÉL ÁLDÁS A GYERMEKEKNEK! ANYUKA, ÉDESAPA, NAGYMAMA, NAGYPAPA, NAGYNÉNI, NAGYBÁCSI, NEVELŐSZÜLŐ, GONDVISELŐ, BÁRMI LEGYÉL IS, MA ADJ SZERETETET ÉS REMÉNYSÉGET EGY GYERMEKNEK, "...MERT ILYENEKÉ A MENNYEK ORSZÁGA" (MT 19:14).

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Áldott ember

"Szövetséget akarunk kötni veled... Hiszen az Úr áldott embere vagy te! "(1Móz 26,28-29)

 

 

Ezt Izsáknak, Ábrahám fiának mondták olyan pogány fejedelmek, akik közelről látták az életét. Miből láthatták, hogy áldott ember?

Ahol Izsák megállt, ott sátrat vert, oltárt épített és kutat ástak. Tudjuk-e, hogy mi is csak ideiglenesen sátorozunk itt a földön, de örök lakásunk a mennyben van? Hozzátartozik-e a mindennapjainkhoz az oltár, Isten igaz tisztelése? És jellemzi-e az életünket, hogy értékeket hozunk létre, amelyeket csak részben élvezünk mi magunk, részben másoknak hagyunk?

Isten áldásainak egész sorát láthatjuk Izsák életén. Folyvást gyarapodott, kedvezőtlen körülmények között is. De nem lett elbizakodott, alázatos maradt, Istennek tulajdonított minden jót. Apja hitét mint drága örökséget szeme előtt tartotta, s tudta, hogy sok áldást őérette kap. Nagy türelemmel szenvedte a rosszindulatú támadásokat is, de a gonoszul betemetett kutakat újra kiásták, mert az létfeltétel volt nekik is, másoknak is.

Eközben egyszer forrásvízre akadtak. Ez volt aztán az igazi áldás! Ezzel csak Isten tudja megajándékozni az övéit. Az ember végzi mindennapi munkáját, ássa a kutakat egymás után, de ha eltalál egy vízeret, az kimondhatatlan ajándék. A hat-nyolc hónapig tartó szárazságban a legtöbb kút kiszáradt. A forráskutak mentették meg a nyájakat.

De még kijelentést is kap az áldott ember, Isten szól hozzá: ne félj, veled vagyok, megáldalak, utódaidat is. És az áldott ember vonzó is: akik korábban bántották, most szövetségét keresik, bocsánatot kérnek, és szívesen vannak a közelében. Isten embere Istenhez vonz tőle távol élőket, mert megfigyelték az életét, és hitelesnek találták.

Mindebből mi jellemző ránk? Szabad áldásért könyörögni, s ha kapjuk, vele szentül élni.

 

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Alfred Christlieb -

Lement azért, és megmerítkezett a Jordánban hétszer... és megtisztult. (2.Kir. 5,14)

 

 

Naámán megváltoztatta álláspontját. Mintha hályog esett volna le a szeméről. Leszállt a kocsijáról. Nem volt könnyű számára ez a döntés. Mintha vastag falat kellett volna áttörnie. Ilyen falként állt kevélysége. Most még dühöngött alattvalói előtt: ez értelmetlen! Soha nem megyek bele abba a nyomorult Jordánnak a vizébe! És most - ugyanazok előtt az emberek előtt - takarosan engedelmeskedve a Jordánba megy! Előbb még mint valami kőfal, úgy állt előtte a kételkedés: Egyetlen gyógyfürdő sem használt nekem, hát akkor ennek a nyomorúságos Jordánnak a vize hogy venné el gyógyíthatatlan betegségemet? Egy erődítmény vastag fala könnyebben leomlik, mint a kételkedésnek ez a bástyája.

De Naámán leszállt, megmerítkezett a Jordánban és megtisztult! Ó, micsoda öröm! "Hogyan lehettem ilyen ostoba, hogyan kételkedhettem? Köszönöm, emberek, hogy rábeszéltetek. Köszönöm, ezerszer köszönöm!"

Aztán megy a prófétához, akit még az előbb szidott, és kiömlik hálája és szeretete a sok dicsérő szóban.

És mi, akiket a bűn poklossága emészt, s akiktől a kevélység és kételkedés kőfala elzárja azt az utat, amely a Golgotáról eredő gyógyító folyóhoz vezet, jó lesz, ha alaposan tanulmányozzuk e pár szót: "Lement azért..." Nekünk is le kell szállnunk a magunk tábornoki kocsijáról. Mit ér a jó állás, az ügyesség, a vagyon? Bűneink kárhoztatnak Isten előtt! Emberi ügyesség és erő nem segít rajtunk. Mi semmit sem tudunk tenni azért, hogy megtisztuljunk bűneinktől. De önfejűségünkkel és hitetlenségünkkel mindent meg tudunk tenni azért, hogy betegek és tisztátalanok maradjunk.

Ezért még egyszer: szállj le a tábornoki szekeredről! Ne vesd meg az alázatos kérést: tedd meg önmagadért! Engedj Isten Igéjének, s meg fogsz tanulni örülni, mint Naámán!

 

Varga László - Isten asztaláról

"Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk." (Máté 17,1-4)

El kell olvasni az egész történetet. Nem boszorkányság, nem szellemidézés. Jézus a kiválasztott apostolok előtt megnyit egy ablakot, és bepillantást ad a másik világba, a menny életébe. 
Röviden: Ő ott is ugyanaz lesz, de nem a megszokott fizikai testben, hanem egy más, testetlen létformában. Ott lesz Mózes és Illés, tehát a Jézus születése előtt élt istenfélő emberek is egy közösségben, ugyanabban az üdvösségben élnek, mint az üdvözült keresztyének. 
A tanítványokat már ebben a látomásban megérinti a menny boldogsága: Péter, félöntudattal, nem hagyhatja szó nélkül, milyen jó ott lenni. Ezt még a tanítványok közül is csak azok láthatták, akiket erre Jézus külön kiválasztott. De azok olyan meggyőződéssel tudták továbbadni, hogy évezredeken át bizonyosságot jelent minden Krisztusban hívő számára. - Az ember emberségének egyik alapvető sajátossága, hogy látja azt is, amit szemével nem lát. Akkor vagy Jézus hívő tanítványa, ha te is magad előtt látod ezt a csodatörténetet. Nyisd meg bátran lelki szemeid, és lásd meg magadat is Krisztussal a menny világában!

Uram, Te csak három tanítványodnak mutattad meg a menny csodáit. 
Add, hogy én legyek a negyedik. Hogy én is láthassam már itt, állandóan, a fényt, mely megdicsőült arcodról sugárzik! 
A boldogságot, mely a Péter lelkét eltöltötte ott a hegyen. Lássam magam magad mellett abban a dicsőségben. És semmiféle földi nyomorúság vagy hamis bölcsesség ne homályosíthassa el ezt a látást, ezt az érzést! Nem látom mindig, vagy csak nagyon homályosan, azért van tele az életem szomorúsággal. Nyisd meg szemem, mint annyi vakét! 
Méltass engem is arra, mint apostolaidat, hogy lássam és képes legyek másokkal is megláttatni örök mennyei dicsőségedet!
 Ámen.

Mindennap az Ige fényében- A LEGNEHEZEBB KÉRDÉS

Andrew Kuyvenhoven -

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 2,1-4 

 

 

1 Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. 2 Mert ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését, 3 akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az ÚR hirdetett először. Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra, 4 Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.

"Akkor hogyan menekülünk meg mi, ha ilyen nagy üdvösséggel nem törődünk?"(Zsid 2,3)

A régi időkben Isten a Sínai-hegyről beszélt Mózes által. Isten nemcsak azt mondta meg népének, hogy mit kell enniük, hanem azokat a büntetéseket is elrendelte, melyek az ő szavának engedetleneket sújtják majd. Minden törvényszegés elvette igazságos jutalmát.
Az Újszövetségben nincs büntető törvénykönyv. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem jár ki semmiféle büntetés azoknak, akik nem gondolnak az igével, melyet Isten ezekben a végső időkben szól. Azokra ugyanis, akik nem törődnek Jézussal, leírhatatlan büntetés vár: "Hogyan menekülünk meg mi, ha ilyen nagy üdvösséggel nem törődünk?"
Az ellentét az "akkor" és a "most", az "ők" és a "mi" között áll fenn. Ha "ők" nem menekülhettek meg attól a büntetéstől, amely minden törvényszegésért kijár, hogyan menekülünk meg "mi", ha nem törődünk az Isten Fiának evangéliumával? Végül is mi az utolsó időkben élünk, és eljutott hozzánk Isten utolsó szava.
Figyeld meg, hogy a Biblia nem így szól: "Ha elvetjük az üdvösséget." Ezt mondja: "Hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk az üdvösséggel - ilyen nagy üdvösséggel?"
Azok többsége, akik nem üdvözülnek, "egyszerűen" azért vész el majd, mivel nem tartotta fontosnak az Isten Fiának evangéliumát. Nem vetették el nyíltan Isten utolsó és szerető szavát, ellenben szégyenletes módon nem törődtek vele. Több ember pusztul el amiatt, hogy figyelmen kívül hagyja az evangéliumot, mint amiatt, hogy ellenáll Isten Igéjének.
A Bibliának van válasza a mi legmeghökkentőbb kérdéseinkre is. Ha valaki olyan aljas bűnt követett is el, hogy még a barátai is elfordulnak tőle, a Biblia akkor is kiutat mutat, és Krisztus akkor is gyógyító orvos. Ha valaki annyira elkorcsosul is, hogy még saját anyja is kétségbeesik, Isten akkor is egészen új távlatokat nyithat a megújulásra.
Van azonban egy örök kérdés még a Bibliában is. Senki emberfia nem tudja rá a választ, még Isten is néma: "Hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel?"

 

Krisztus mindenek felett- A NEHÉZSÉGEK ISKOLÁJA

Oswald Chambers -

"E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok: én meggyőztem a világot" (Jn 16,33)

Általánosan elterjedt az a vélemény, hogy a keresztyén élet ezt jelenti: megszabadulok a nehézségektől. Pedig éppen a nehézségekben szabadít fel, és ez egészen más. "Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az, ...nem illet téged a veszedelem" (Zsolt 91,1.10) ott, ahol eggyé lettél Istennel. Ha Isten gyermeke vagy, bizonyos, hogy lesznek nehézségeid; de Jézus azt mondja: Ne lepődj meg, ha jönnek! "A világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én meggyőztem a világot", nincs miért félnetek. Az olyan emberek, akik megtérésük előtt méltóságukon alulinak tartották, hogy bajaikról beszéljenek, újjászületésük után ügyefogyottá lesznek, mert hibás elképzelésük van a szent emberről. Isten nem ad nekünk győzelmes életet, hanem miközben győzünk, életet nyerünk. Az erőfeszítés az erő; ha nincs erőfeszítés, nincs erő sem. Kéred-e Istent, hogy adjon neked életet, szabadságot és örömet? Nem adhatja meg, csak ha elfogadod az erőpróbát is. De amint bátran magadra veszed és szembenézel a nehézséggel, azonnal erőt is nyersz. Győzd le gyávaságodat, tedd meg az első lépést, és Isten enni ad neked az élet fájáról, hogy legyen táplálékod! Ha fizikailag megerőlteted magad, kimerülsz; de a szellemi erőfeszítés által egyre több erőt nyerhetsz. Isten nem ad erőt holnapra vagy a következő órára, hanem csak ennek a percnek az erőfeszítéséhez. Az a kísértésünk, hogy a józan ész szemszögéből nézzük a nehézségeket. A szent akkor örül, amikor teli van nehézségekkel, mert tudja, hogy olyan lehetetlen a megoldás mindenki másnak - csak Istennek nem.

Isten műhelyében- Harc a tisztátalan vágyak ellen

Carl Eichorn -

"Takarítsátok el a régi kovászt! "(1 Kor 5, 7) 

 

 

A régi kovász a pogány természet. A pogányság két alapbűne a fajtalanság és a kapzsiság. Mielőtt bármely hibától megszabadulhatnánk, felülről kell szabadulást kapnunk. Csak akkor tisztulhatunk meg alaposan, ha először Krisztus vére megtisztítja egész lényünket. Talán saját erőnkből is eltávolíthatjuk a gonosz hajtásokat, de ezzel soha nem juthatunk el a szív tisztaságáig. Ha a kegyelem által nem kerülünk át új talajba, eredménytelen fáradozás a bűnnel való harcunk. Ezért mondja az apostol: "Takarítsátok el a régi kovászt ... hiszen ti kovász nélkül valók vagytok!" Ez ellentmondásnak látszik, pedig nem az. Aki megragadja Jézus Krisztus kegyelmét és eggyé lesz vele, az új természet. A régi természetet azonban nem fújja el a szél. Megmozdulnak a vágyak és a kívánságok; erőlködnek hogy érvényesülhessenek, de már nem kell engednünk nekik (Róma 8, 12). Ha Jézus lelkének új hajtóereje visz előre, nem engedünk többé a test kívánságainak (Gal 5, 16). Kisöpörjük a régi kovászt azzal, hogy hitben magunkhoz öleljük azt az új természetet, amit Jézusban ajándékba kaptunk (Máté 11, 12). Az igazi hit nem álmatag, hanem hatalmas, erőteljes és munkálkodó valami. Teljes határozottsággal áll rá a győzelem talajára. Ha a gonosz kívánság hevesen támad, a hit így kiált fel: "Uram, segíts rajtam, tied vagyok, nem szolgáltathatod ki saját tulajdonodat!"

A győzelemhez fontos a harci gyorsaság. Ha a tisztátalan kívánság már talajra talált, fertőzése könnyen tovább terjed. Aki sokáig szolgált és sokszor engedett neki, annak akaratereje annyira meggyengülhet, hogy egyedül nem birkózik meg vele. Aki ennyire a bűn hatalma alá került, az Jak 5, 16 szerint beszéljen egy hívő keresztyénnel: "Valljátok meg egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért." Az Úr megáldja azt, aki megalázkodik az emberek előtt, és annak a szeretetét is, aki kiáll a megkötözöttért. A testi kívánságok hatalmasan felburjánzanak, ha a testet a szükségesen felül ápolgatjuk és pihentetjük (Róma 13, 14). A gonosz kívánság legyőzésére jó eszköz a munka és a mértékletesség. Újabb vereségek könnyen kishitűvé s kedvetlenné teszik az embert, de ne csüggedj! Magad miatt ugyan elcsüggedhetsz, de nem az Úr Jézus miatt. A tisztátalan kívánság mint a penész lepi be a szívet, de Jézus megtisztíthatja és dicsősége ragyogó tükrévé teheti. "Boldogok akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják."

 

Isten ígéreteinek tárháza- Mondd, ha nehezedre esik is

C. H. Spurgeon -

"Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj"(2Móz 4,12)

 

 

Az Úrnak sok olyan hűséges szolgája van, aki gyámoltalan a beszédben, és amikor az Úrért kell szólnia, nagy zavarba jön, nehogy elrontson egy jó ügyet ügyetlen beszédével. Ilyenkor gondoljunk arra, hogy a nehézkesen szóló szájat is az Úr teremtette, és óvakodjunk attól, hogy kifogásoljuk Teremtőnk munkáját. Meglehet, hogy a nehézkesen szóló nyelv nem is olyan rossz, mint ha valakinek gyors a nyelve, mert néhány egyszerű szó több áldással járhat, mint egy nagy szóáradat. Az pedig egészen bizonyos, hogy a szabadító erő nem az emberi ékesszólásban, remek szóképekben vagy a kiváló előadókészségben rejlik. A folyamatos beszédkészség hiánya tehát nem olyan nagy baj, mint amilyennek látszik.

Ha Isten az ura a szánknak és a szívünknek, akkor gazdagabbak leszünk, mintha üres szívvel fújnánk az ékesszólás trombitáit, és vernénk a meggyőzés cimbalmait. Isten bölcsességre tanít, jelenléte erőt jelent számunkra. A fáraónak több oka volt félni a dadogó Mózestől, mint Egyiptom legtalpraesettebb szónokától, mert az ő szavában erő volt, csapások és halál járt a nyomában. Ha az Úr velünk van, természetfeletti erővel ruházza fel természettől való gyengeségünket. Ezért szóljunk bátran az Úr Jézusról, hiszen ez feladatunk is.

 

Alfred Christlieb - Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna neked az a próféta, nem tetted volna-e meg? Mennyivel inkább, amikor csak azt mondja, hogy fürödj meg és megtisztulsz. (2.Kir. 5,13)

 

A kevély tábornok lázongott amiatt, hogy olyan feleletet kapott, amely egy koldushoz illett volna. Kedvetlenül és haragos szívvel távozott el. A szolgák oldották meg csodálatra méltó módon a nagy feladatot, hogy az ingerült, csalódott, a haragtól elöntött, dühösködő főurat megnyugtassák, és jobb belátásra bírják. Nem szája íze szerint beszéltek, s nem hagyták jóvá balga tervét. A szeretet megadja nekik a szükséges bölcsességet. Tiszteletteljes magatartással, gyöngéden, elővigyázatosan, majdnem félve közelednek hozzá, hogy semmit el ne rontsanak. Megtalálják a jó hangnemet. Tisztelet és szeretet egyesül a megszólításban: Atyám! Nem beszélnek a próféta javaslatának értelmetlenségéről vagy értelméről, hanem barátságos módon annak csodálatos egyszerűségére mutatnak rá, és így sikerül ezeknek a hűséges embereknek az önkényes urat leszállítani a magas tábornoki kocsiról.

Ezek a szolgák tanítóink lehetnek arra nézve, hogyan kell bánnunk azokkal a bűnösökkel, akik akaratosak, ingerültek és akiket bosszant a prófétai beszéd.

Fájdalommal vallom meg, gyakran érzem a magam erőtlenségét és tehetetlenségét az ilyen emberekkel szemben, és Istenhez kiáltok felülről jövő bölcsességért. Az ilyen embereket sohase kezeljük felülről! Sohase feledkezzünk meg a tiszteletről, még a legelvetemültebb bűnösök és a messzire eltévedt emberek iránt sem! Sohasem a vitatkozás, hanem a Szentlélek által, a megfeszített Jézus Krisztusban elkészített út vezet ki bennünket saját gondolataink labirintusából az üdvösségre. Olyan egyszerűen, bensőségesen, hűségesen, mint ahogy Naámán szolgái mondták: Ó, ha a Golgota prófétájának engedelmeskednél!

 

Varga László - Isten asztaláról

"Ha vele együtt halunk meg, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja." (2Timóteus 2,11-13)

 

 

Sorsunk egybefonódik Krisztus sorsával. Egyéniségünket az Ő egyénisége határozza meg. Csak hozzá mérve ítélhetjük meg magunkat, és Isten ítélete is eszerint alakul irányunkban. Aki Krisztussal együtt örök életet akar élni, vállalja, ha kell, a keresztet is, vele és érte, és akkor együtt részesül az Ő dicsőségében. Tűrni kell a hitnek minden terhét? Királyi uralmának minden gyümölcse a miénk. De aki megtagadja, semmit nem várhat tőle. Jézus nem büntet, megtagad. A tagadó járhat a maga útján. De legyen következetes: ne imádkozzon, ne kérje, ne várja segítségét. Idegen a számára. Ő hű marad önmagához. Azokat várja, azokat áldja, azokkal akar együtt építeni boldog társadalmat, akik ezt vállalják. Nem mindig sikerül megállni mellette. De Ő abban is következetes: aki hozzá tér, aki újra kéri kegyelmét, annak eltörli múltját, és újra magához fogadja. Nem szabad megvárni végső ítéletét. Ma kell kérni és elfogadni kegyelmét, bocsánatát, el nem múló szeretetét.

Krisztusom, királyom, a Te sereged tagja kívánok lenni. Az voltam, mióta megkereszteltek. Lehet, hogy azóta kimaradtam ebből a seregből. De Te vállaltad, hogy visszafogadod a hozzád térőket. Szentlelked biztat, hogy kérjem kegyelmedet. Most kérem, Uram. Kérem, hogy bocsáss meg. Kérem, hogy szeress. Kérem szereteted áldásait földi életemben. Segítségedet a mindennapok helytállásában. És kérem tőled az örök életet, hogy nyugodtan végezzem munkámat, ne féljek a haláltól se, bízva hűségedben azok iránt, akik veled kívánnak élni a menny boldogságában. Tied akarok lenni, Uram. Hadd legyen részem azok sorsában, akik hozzád kötik sorsukat! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- ISTEN UTOLSÓ SZAVA

Andrew Kuyvenhoven -

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 1,1-4 

 

 

1 Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, 2 ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. 3 Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. 4 Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.

"Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk."(Zsid 1,1-2)

Az Újszövetség két részre osztja a történelmet, mégpedig a Krisztus előtti időkre, és a Krisztus eljövetele utáni időszakra.
Istennek mindkét korszakban volt szava népéhez. Igéje emberi száj közvetítésével vált hallhatóvá. A különbség azonban az Isten által felhasznált eszközben van. A régi időkben a próféták által szólt hozzánk. A próféták szó a legtágabb értelemben használatos itt, úgy hogy Mózesre éppúgy vonatkozik, mint Dávidra és Ézsaiásra. De ezekben az utolsó időkben Isten az ő Fia által szólt hozzánk.
Mi az utolsó időkben élünk. Isten most a Fiú által szól. A zsidókhoz írt levél elmagyarázza, hogy amit Isten Krisztusban mond nekünk, az csakugyan az ő utolsó szava. Minden fejezet hangsúlyozza ezt a központi tényt.
Istennek a Krisztusban megszólaló üzenete Isten utolsó szava kettős értelemben.
Először is azért utolsó szó ez, mert Istennek a legbensőségesebb szava. Nem csupán az igazság, hanem az igazság teljessége. Isten Jézus Krisztusban megjelent Igéjét az ő utolsó szavának hívjuk, mivel Isten most "kitette elénk a szívét". Ebben a beszédben semmi sem marad elrejtve. Mindent elmondott.
Vannak emberek, akik attól félnek, hogy vannak homályos és elrejtett tények Istent illetően, "dolgok, melyeket soha nem tudhatunk," dolgok, melyek félelemmel vagy gyanakvással tölthetnek el minket. De ez nem igaz. Isten mindent elmondott, amit nekünk róla tudnunk kell. Mindent, az ő egyetlen Fia, Krisztus által.
Másodszor, amit Isten elmondott Krisztusban, az ő utolsó szava, mert végső vagy végleges szava. Az ő végakarata és testamentuma. Nem szabad semmiféle további kijelentést várnunk.
Mi valahogy mindig egy új kijelentést keresünk, mely izgalmasabb, mint ami már birtokunkban van. Sok vallási kultusz és szekta ebből a váradalomból húz hasznot. De ne zavarjanak meg minket a csalók, akik azt állítják, hogy ők részesültek valamiféle modernebb kijelentésben. Ha tudjuk, hogy mit tett és mondott Isten nekünk Krisztusban, akkor miénk az ő végső időkre vonatkozó végső szava.

 

Krisztus mindenek felett- MÉG VALAMIT AZ Ő ÚTJAIRÓL

Oswald Chambers -

Ő is oda jön, ahová elküld minket."Amikor Jézus elvégezte a tizenkét tanítványnak adott utasítást, elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon az ő városaikban" (Mt 11,1)

 

 

Amikor Isten szólt: "Menj el" - és te mégis ott maradtál, mert annyira magadra vetted szeretteid gondját: ezzel megfosztottad őket attól, hogy maga Jézus Krisztus hirdesse nekik az Igét. De amikor engedelmeskedtél és a következményeket Istenre bíztad, akkor az Úr elment a te városodba tanítani. Amíg nem engedelmeskedtél, útját álltad. Figyeld meg, hol kezdesz vitatkozni és vélt kötelességedet tolod Urad parancsa elé. "Tudom, hogy Isten mondta: menjek el, de ideköt a munkám." - Ez azt jelenti: nem hiszed, hogy Jézus úgy is gondolja, ahogyan mondja. Ő tanít ott, ahol minket elhallgattat. "Mester... készítsünk... három sátrat" (Lk 9,33). Nem játsszuk-e mások életében a műkedvelő gondviselés szerepét? Talán olyan hangoskodva osztjuk utasításainkat másoknak, hogy Isten már nem is fér hozzájuk? Legyen becsukva a szánk, szellemünket pedig tartsuk éberen. Isten tanítást ad nekünk Fiáról; áhítatunkat a megdicsőülés hegyévé változtatná, ha engednénk, hogy megtegye. Amikor bizonyosan tudjuk, milyen módon fog munkálkodni Isten, Ő soha többé nem fog úgy eljárni. Ahol "megállj"-t parancsol, ott álljak rendelkezésére. "Maradjatok... míg..." (Lk 24,49). Ő munkálkodni fog, csak állj rendelkezésére, de ne duzzogva, amiért egy arasznyira sem látsz előre. Eléggé felszabadultunk-e már saját szellemi hangulatainkból, hogy már rendelkezésére állhatunk Istennek? A várakozás nem azt jelenti, hogy összetett kézzel ülünk, hanem hogy megtanuljuk megtenni amit Ő mondott. Az Ő útjainak ezeket a szakaszait ritkán ismerjük fel.

Isten műhelyében- Harc a harag és gyűlölködés ellen

Carl Eichorn -

"Vessétek el magatoktól a haragot, indulatosságot, gonoszságot,káromlást. "(Kol 3, 8) 

 

 

A gonoszt csak jóval lehet legyőzni: a tisztátalan gyönyöröket azzal,hogy az Úrban gyönyörködünk. A fösvénységet és kapzsiságot az adakozás készségével, bármennyire mást mond is az önző óember. Így a haragot, keserűséget, érzékenységet, viszálykodó természetet is csak úgy lehet levetkőzni, hogy mint Isten megkegyelmezett gyermekei, felöltözzük a szívbeli könyörületet, szívességet, alázatosságot, szelídséget és türelmet. Mindenekelőtt a büszke szívnek kell megalázkodni és meglágyulni az Ő meg nem érdemelt irgalma előtt. Jézus báránytermészetére van szükségünk, hogy eredményesen harcolhassunk a harag feltörő indulatai, a gyűlölködő, bosszúálló lelkület, a keserűség és érzékenység, minden mérges szó és szidalom ellen, amelyek az óemberből törnek elő.

Természetünk ezt az alapelvet vallja: "Kölcsönkenyér visszajár!" Ragadozó állat szunnyad bennünk. Amint ingerlik, kitör. Ez a gondolkozás élt Kainban és nemzedékében egyre jobban elburjánzott ez a lelkiség, amelynek semmi sem tetszik s amely mindenkivel szembeszáll, ha büszke énjét sérteni merik. Dávid is bosszút akart állni Nábálon, aki érzékenyen megbántotta őt, de aztán megköszönte Istennek, hogy még idejében hozzáküldte Abigailt, aki lelkiismeretéhez szólt és megakadályozta, hogy vérontással terhelje magát (1 Sám 25, 32-33). Amíg azt hisszük, hogy igazunk van, ha haragszunk, ha engesztelhetetlenek, érzékenyek és dacosak vagyunk, addig nincs szabadulás ebből. Mindez elhordozhatatlan teherré kell váljon számunkra. Gondoljunk arra a szeretetre, amely számtalan mulasztásunkkal és hibánkkal együtt szüntelenül hordoz minket, akkor megszégyenülünk türelmetlenségünk miatt.

A sértések és mellőzések nevelésünkhöz tartoznak. A legjobb eszköz, hogy a szívünkben levő tövistől megszabaduljunk, ha Jézus szavát követjük: "Imádkozzatok azokért, akik bántanak és kergetnek titeket." Ha valakiért imádkozunk, azt a szívünkbe zárjuk, és végül elcsendesedik a szívünk, ha Jézus példája szerint mindent az igazságosan ítélőre hagyunk (1 Pét 2, 23). Ha helyet adunk a haragnak, a keserűségnek és az engesztelhetetlenségnek, magunk szakítjuk el magunkat Isten szeretetétől és a megbocsátó kegyelemtől. Ezért hát el a szeretetlenséggel, indulattal, bántó szavakkal!

 

Isten ígéreteinek tárháza-Mondd, ha nehezedre esik is

„Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj" (2Móz 4,12).

 

Az Úrnak sok olyan hűséges szolgája van, aki gyámoltalan a beszédben, és amikor az Úrért kell szólnia, nagy zavarba jön, nehogy elrontson egy jó ügyet ügyetlen beszédével. Ilyenkor gondoljunk arra, hogy a nehézkesen szóló szájat is az Úr teremtette, és óvakodjunk attól, hogy kifogásoljuk Teremtőnk munkáját. Meglehet, hogy a nehézkesen szóló nyelv nem is olyan rossz, mint ha valakinek gyors a nyelve, mert néhány egyszerű szó több áldással járhat, mint egy nagy szóáradat. Az pedig egészen bizonyos, hogy a szabadító erő nem az emberi ékesszólásban, remek szóképekben vagy a kiváló előadókészségben rejlik. A folyamatos beszédkészség hiánya tehát nem olyan nagy baj, mint amilyennek látszik.

Ha Isten az ura a szánknak és a szívünknek, akkor gazdagabbak leszünk, mintha üres szívvel fújnánk az ékesszólás trombitáit, és vernénk a meggyőzés cimbalmait. Isten bölcsességre tanít, jelenléte erőt jelent számunkra. A fáraónak több oka volt félni a dadogó Mózestől, mint Egyiptom legtalpraesettebb szónokától, mert az ő szavában erő volt, csapások és halál járt a nyomában. Ha az Úr velünk van, természetfeletti erővel ruházza fel természettől való gyengeségünket. Ezért szóljunk bátran az Úr Jézusról, hiszen ez feladatunk is.

Napi áhítat-Élő közösség Istennel és Krisztussal-II

Hét témája: Közösség Istennel 

Olvasmány: 1Jn 1,1–4

Közösségünk az Atyával életszentséget, életminőséget, tartalmat ad a napjainknak.

„Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.”

Magyarázat

Információs társadalomban élünk. A „hír” külön műfaj lett. Pedig egyszerű a képlet, látok, hallok, és nem fér meg a szívemben. Ezért elmondom, továbbadom, szétkürtölöm ország-világnak. „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”, ahogyan egyik nagy magyar költőnk írja. Felteszem a Facebookra, hiszen – úgy hírlik –, ami nincs ott, az nem is létezik.
Ha gyermek születik, máris száll a hír. Az öröm nem fér meg a boldog ember szívében. Az életem nagy változása óriási örömhír. Találkozásom az Élet Urával mindent megváltoztat. De hogy mondhatom el ezt mindenkinek? Ki érti meg? Ki kíváncsi a belső lelki élményeimre? Érdekessége ennek a nagy találkozásnak, hogy általában nem az a hír benne, hogy megtörtént, hanem az, ahogyan ezután az életem működik. Ugyanis gyakran vannak találkozások, amelyek „nagy port vernek fel”, de elülnek rövidesen. Amikor viszont az Élet Urával, Jézus Krisztussal kerül közösségbe az ember, akkor a mindennapok legapróbb mozzanatai is más hangsúlyt kapnak. Megváltozik az értéke a szavainknak, cselekedeteinknek, a kapcsolatainknak. Ettől kezdve nem önmagunknak, önmagunkban élünk, hanem közösségünk van az Atyával. S ez a közösség életszentséget, életminőséget, tartalmat ad a napjainknak, méltóságot személyünknek. Gyönyörködj, kedves Olvasó, ebben az élő közösségben a te Isteneddel!

(Újváriné Szabó Anikó)