Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Alfred Christlieb -

Lement azért, és megmerítkezett a Jordánban hétszer... és megtisztult. (2.Kir. 5,14)

 

 

Naámán megváltoztatta álláspontját. Mintha hályog esett volna le a szeméről. Leszállt a kocsijáról. Nem volt könnyű számára ez a döntés. Mintha vastag falat kellett volna áttörnie. Ilyen falként állt kevélysége. Most még dühöngött alattvalói előtt: ez értelmetlen! Soha nem megyek bele abba a nyomorult Jordánnak a vizébe! És most - ugyanazok előtt az emberek előtt - takarosan engedelmeskedve a Jordánba megy! Előbb még mint valami kőfal, úgy állt előtte a kételkedés: Egyetlen gyógyfürdő sem használt nekem, hát akkor ennek a nyomorúságos Jordánnak a vize hogy venné el gyógyíthatatlan betegségemet? Egy erődítmény vastag fala könnyebben leomlik, mint a kételkedésnek ez a bástyája.

De Naámán leszállt, megmerítkezett a Jordánban és megtisztult! Ó, micsoda öröm! "Hogyan lehettem ilyen ostoba, hogyan kételkedhettem? Köszönöm, emberek, hogy rábeszéltetek. Köszönöm, ezerszer köszönöm!"

Aztán megy a prófétához, akit még az előbb szidott, és kiömlik hálája és szeretete a sok dicsérő szóban.

És mi, akiket a bűn poklossága emészt, s akiktől a kevélység és kételkedés kőfala elzárja azt az utat, amely a Golgotáról eredő gyógyító folyóhoz vezet, jó lesz, ha alaposan tanulmányozzuk e pár szót: "Lement azért..." Nekünk is le kell szállnunk a magunk tábornoki kocsijáról. Mit ér a jó állás, az ügyesség, a vagyon? Bűneink kárhoztatnak Isten előtt! Emberi ügyesség és erő nem segít rajtunk. Mi semmit sem tudunk tenni azért, hogy megtisztuljunk bűneinktől. De önfejűségünkkel és hitetlenségünkkel mindent meg tudunk tenni azért, hogy betegek és tisztátalanok maradjunk.

Ezért még egyszer: szállj le a tábornoki szekeredről! Ne vesd meg az alázatos kérést: tedd meg önmagadért! Engedj Isten Igéjének, s meg fogsz tanulni örülni, mint Naámán!