"Ha vele együtt halunk meg, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele
együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. Ha
hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja." (2Timóteus 2,11-13)
Sorsunk egybefonódik Krisztus sorsával. Egyéniségünket az Ő egyénisége határozza meg. Csak hozzá mérve ítélhetjük meg magunkat, és Isten ítélete is eszerint alakul irányunkban. Aki Krisztussal együtt örök életet akar élni, vállalja, ha kell, a keresztet is, vele és érte, és akkor együtt részesül az Ő dicsőségében. Tűrni kell a hitnek minden terhét? Királyi uralmának minden gyümölcse a miénk. De aki megtagadja, semmit nem várhat tőle. Jézus nem büntet, megtagad. A tagadó járhat a maga útján. De legyen következetes: ne imádkozzon, ne kérje, ne várja segítségét. Idegen a számára. Ő hű marad önmagához. Azokat várja, azokat áldja, azokkal akar együtt építeni boldog társadalmat, akik ezt vállalják. Nem mindig sikerül megállni mellette. De Ő abban is következetes: aki hozzá tér, aki újra kéri kegyelmét, annak eltörli múltját, és újra magához fogadja. Nem szabad megvárni végső ítéletét. Ma kell kérni és elfogadni kegyelmét, bocsánatát, el nem múló szeretetét.
Krisztusom, királyom, a Te sereged tagja kívánok lenni. Az voltam, mióta megkereszteltek. Lehet, hogy azóta kimaradtam ebből a seregből. De Te vállaltad, hogy visszafogadod a hozzád térőket. Szentlelked biztat, hogy kérjem kegyelmedet. Most kérem, Uram. Kérem, hogy bocsáss meg. Kérem, hogy szeress. Kérem szereteted áldásait földi életemben. Segítségedet a mindennapok helytállásában. És kérem tőled az örök életet, hogy nyugodtan végezzem munkámat, ne féljek a haláltól se, bízva hűségedben azok iránt, akik veled kívánnak élni a menny boldogságában. Tied akarok lenni, Uram. Hadd legyen részem azok sorsában, akik hozzád kötik sorsukat! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése