Napi Áhitat-Lelke hasonlít a küldő lelkéhez

 Olvasmány: Jn 15,9–17

A feladatainkat Isten barátjaként érdemes végezni. Egész másmilyen.

„Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.” „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.”

Magyarázat

Hogyan tudjuk bemutatni Isten iránti szeretetünket? Beszéddel, aktív tevékenységgel, bőséges adakozással, feltűnést keltő szolgálattal...? Sok látványos dolognál hangosabban szól egy pohár víz, amit egy szomjas ember kap tőlünk. Ez benne van a Szentírásban. Sokszor ellenállóvá válunk az igével szemben, nem akar hatni ránk. Sokan ezért találnak valami „új” tanítást, amivel továbbépíthető a lelkiség. Pedig a „régi” tanítás megélésénél nincs felfrissítőbb élmény. A lelkiség sok apró hétköznapi cselekedet által válik lelkiséggé, amikor Isten szava testet ölt bennünk és rajtunk keresztül! Ki lehet próbálni, és működni fog.
Jézus a saját szeretetét kínálja fel: „úgy... ahogyan én...” (Jn 15,12) Lehet így szeretni? Nem, mert Jézus mindent odaadott, amire sajnos még nem vagyok képes! Igen, mert Jézus soha nem kért lehetetlent a követőitől! Az ő küldetése az volt, figyelni, mit tesz az Atya, és azt megtenni (Jn 5,19). Közben átitatódott az Atya lelkével. Képes volt azt érezni, látni, tenni, amit az Atya tett. Ennyit kér Jézus tőlünk, figyeljünk rá és tegyük, amit ő tett. Közben a lelkünk átitatódik az ő lelkével, és olyanok leszünk, mint ő!

(Dani Zsolt)