Zsoltárok 119,5-8

“Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartván rendelkezéseidet! Akkor nem vallanék szégyent, ha figyelnék minden parancsolatodra. Tiszta szívből adok hálát neked, tanulva igazságos döntéseidet. Megtartom rendelkezéseidet, ne hagyj el engem soha!“

Ahogy előző bátorításban is olvashattuk az Istennel „való járás”, azaz a Vele való napi kapcsolat az egyik és legfontosabb jellemzője az „áldott” embernek, aki természetes kapcsolatot tart fenn az Élő Istennel.

A természetes kapcsolat egyik legkézenfekvőbb definíciója, a következő: – Az Élő Istennel való kapcsolatnak olyasfajta tudatosult állapotáról kell tanúskodnia, melyben az ember és Isten elválaszthatatlanná lesz a hétköznapok legapróbb részleteiben is. Ennek megtapasztalása hozza el számunkra mindazt, amiről Jézus maga tesz bizonyságot az Ő életével. Ez az, amelyre vágyva vágyakozik a zsoltár írója, ez az, amire vágyva vágyakozom én is mint ember!

• Istenem én is csak arra kérlek, hogy légy velem minden nap, szólj hozzám, érints meg és tölts be ÉLŐ Szavaiddal, Lényeddel, Szellemeddel! Tiszta szívből kérem ezeket és kimondhatatlan szavakkal szeretnélek dicsérni a Jézus Krisztus nevében. Ámen!