2016. július 20., szerda

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Alfred Christlieb -  

Elizeus elment Illés után és szolgált neki. (l.Kir. 19,21)



Illés követésében Elizeus mindent elvesztett. Elsősorban a szabadságát. Mint fiúnak, az apai háznál szolgák álltak rendelkezésére, akiknek parancsolt. Most önmaga lett szolga, s neki kellett engedelmeskedni. így van ez Krisztus követésében is.
"Mikor ifjabb voltál, felövezted magadat, s oda mentél, ahova akartál. Mikor megöregszel, más övez fel téged, s oda visz, ahová nem akarod." (Jn 21,18)
Továbbá: Elizeus nem élhetett úgy, ahogyan akart. Bizonyára addig is olyan ember volt, aki a Lélek fegyelme alatt állt. Mint a próféta szolgájának azonban magasabb követelményeknek kellett megfelelnie. Hordozta Illés dicsőségét.
Így van ez a Krisztus követésében is. Pál így figyelmeztet: "Álljon el a hamisságtól mindenki, aki Krisztus nevét vallja." (2.Tim.2,19), és "Paráznaság pedig és akármilyen tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék tiköztetek, amint szentekhez illik". (Ef. 5,3)
S végül: Elizeusnak nem lehetett tovább az a célja, hogy a földön vagyont gyűjtsön. Mint egy olyan földbirtoknak az örököse, amit 12 iga ökörrel műveltek, nagyon gazdag ember lehetett volna. A pompás gazdaság gondolata visszatarthatta volna Elizeust Illés követésétől és Isten országa szolgálatától. Elizeus azonban lemondott a múlandó gazdagságról.
Az ördög szolgálatában gyűjthet az ember kincseket szíve szerint. Ő a Mammon istene.
Akit azonban Krisztus a maga szolgálatára hívott el, az belsőleg szabad a földi vagyontól. Szabad arra is, hogy Jézusért vagyona elrablását is örömmel fogadja. (Zsid. 10,34) - Jézus Krisztus elhívottai vagyunk-e?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése