És mikor mentek és beszélgettek, egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztotta őket egymástól. És felment Illés a szélvészben az égbe. (2.Kir. 2,11)
Ez a vers egy hűséges bizonyságtevő mennyei hazájába való hazaviteléről szól. Egy kissé fellebben a láthatatlan világot eltakaró függöny. Nem akarjuk kíváncsi szemmel meglesni azt, amit Isten eltakart előlünk, egyszerűen a hazavitel időpontjára és módjára figyelünk.
Az időpontról ezt olvassuk: "mikor mentek és beszélgettek..." Minden egyszerűen történt. Illés ment azon az úton, ahová Isten küldte; a beszélgetés pedig arról szólt, mi a legfontosabb Elizeusnak jövőbeni szolgálatában. Ilyen úton és ilyen beszélgetés közben ment végbe Illés elragadtatása.
Legyen utunk és beszédünk mindig olyan, hogy ne kelljen megrettennünk, ha Isten váratlanul elszólít bennünket innen! Az időpont mellett az elragadtatás módja is sokatmondó: Illést tüzes szekéren, tüzes lovakkal vitette haza Isten. Mennyire illik Isten szolgájának életéhez ez a befejezés! Egész munkálkodása olyan volt, mint a tűz, az Úr dicsőségéért való tüzes buzgóság töltötte el. Egyszer-egyszer úgy jelent meg, mint a szélvész. Most a szélvészben viszi a tüzes szekér haza. Isten övéinek olyan véget ajándékoz, ami méltó az életükhöz! Bizonyára Illésnek egyedülálló jelentősége van Isten országában, azonban Isten leggyengébb gyermekének is lehet az a vigasztalása, hogy egykor úgy vitetik haza, mint a szegény Lázár az angyalok által Ábrahám kebelébe.
Egy öreg zarándok mondta egy régen várt útépítésnél: "Az én utam már régen kész és a kocsim is"!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése