Napi áhítat- A Messiás koronájának drágakövei

Olvasmány: Zak 9,9–17

 

Életünk kiválósága Isten dicsőségét szolgálja.

„Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán. Kiirtja a harci kocsit Efraimból és a lovat Jeruzsálemből. Kivész a harci íj is, mert békét hirdet a népeknek. Uralma tengertől tengerig ér, és a folyamtól a föld végéig. A veled kötött szövetség véréért szabadon bocsátom foglyaidat a kútból, amelyben nincs víz. Térjetek vissza a fellegvárba, reménykedő foglyok! Még ma kijelentem: Kétszeres kárpótlást adok neked! Mert kifeszítem Júdát, mint egy íjat, Efraimot nyílnak használom. Felbuzdítom fiaidat, Sion, a görögök ellen, és olyanná teszlek, mint a hős kardja. Akkor megjelenik fölöttük az ÚR, kirepül nyila, mint a villám. Az én Uram, az ÚR megfújja a kürtöt, és dél felől támadó forgószélben vonul. A Seregek URa oltalmazza népét, győznek, és taposnak a parittyaköveken. Úgy zúgnak, mintha bort ittak volna, megtelnek, mint az áldozati kehely, mint az oltár sarkai. Megsegíti őket Istenük, az ÚR azon a napon. Pásztorolja népét, mint egy nyájat. Mint a korona drágakövei, úgy ragyognak földjén. Milyen nagy az ő jósága, milyen nagy az ő szépsége! Bőven ad gabonát az ifjaknak, mustot a leányoknak.”

Magyarázat

A szamárcsikón érkező király egy ideig töviskoronát viselt népe miatt, s mi már tudjuk: főleg népéért. Az igaz és diadalmas és mégis alázatos Messiás királyt azonban nem ilyen korona illette meg. Ez a király ma is folytatja szolgálatát/uralkodását: pásztorolja népét. Kiirtja a harci kocsikat (nem fegyvert ad az övéi kezébe?!), békét hirdet, szabadon bocsátja a foglyokat, kárpótol, oltalmazza népét, győzelmet ad nekik, megsegíti őket.
Mi lennénk, lehetnénk a Messiás koronájának drágakövei? Lehetséges lenne, hogy valaki bennünk értéket látna, drágakőnek tartana? Felragyognának fakó-fénytelen-fáradt szemeink, ha rádöbbennénk, hogy a Király ránk vár, gyönyörködni akar bennünk. De ragyogjanak is, hiszen megtalált, fölemelt, megtisztított, megmosott („...szent vérében”). S méltán várja, hogy dicsőségére éljünk. Hogy koronájának drágakövei legyünk. (Pál is koronájának nevezte, szerelmeseinek tekintette a gyülekezet tagjait (Fil 4,1). Megváltott gyermekeinek szépsége, tisztasága, gyümölcstermése – a Messiás koronájának drágakövei – a töviskoronás Király és az Atya dicsőségét hirdetik (pl. Jn 15,8).

(Herjeczki Géza)