2016. július 24., vasárnap

Isten műhelyében- Súlyos bukás

Carl Eichorn -

"Péter elkezdett átkozódni és esküdözni: nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek. "(Márk 14, 71)


 

Ilyen mélyre eshetnek Jézus tanítványai! Néhány órával előbb még bizonygatta: kész vagyok veled a halálba menni - most pedig megtagadja Jézust. Azt állítja, hogy nem ismeri, tudni sem akar róla, átkozza magát és hamisan esküszik. Hogyan lehet ilyen rövid idő alatt ilyen nagyot esni? Péter bízott az érzéseiben, a szíve hangulatában, amely olyan melegen dobogott Mesteréért. Nem hitt Jézus szavának: Most nem jöhetsz utánam! Mindenre képesnek tartotta magát és elbukott. Belekeveredett a gonosz bandába a főpap udvarában és melegedett a tüzük mellett.

Ha hivatásunk folytán kerülünk istentelenek társaságába, akkor bízhatunk az Úrban, hogy sértetlenül megőriz minket. De komolyan kell keresnünk az Ő védelmét, engednünk kell, hogy felfegyverezzen és oltalmazzon, amikor olyan emberek közé megyünk, akik semmit sem akarnak tudni Istenről. Tapasztaltuk már, hogy a hitetlen környezet gyengít és lehúz? - Minden embernek van valamilyen lelki atmoszférája. Isten gyermekei mennyei levegőt hordoznak, köztük megerősödünk és felfrissülünk. A világ embere sokszor pokoli légkört áraszt, s ha ilyenek vesznek körül, nem könnyű szilárdan megállnunk. - Péter elbukott; aztán elbukott másodszor és harmadszor is! Péter egyre mélyebbre zuhant, megátkozta saját magát, ha nem igaz, amit mond. Hazudott! - Nem dobunk rá követ, mert aki ismeri saját magát, az tudja hogy az ember minden rosszra képes, ha az Úr erős keze meg nem tartja hit által. Még az is lehetséges, hogy egyazon órában a lelki felemelkedettség magaslatán az Úrnak elkötelezve magunkat, kész vagyunk érte meghalni, de kész vagyunk megtagadni is Őt. Ne higgy a szívednek! Aki a szívére bízza magát, az balga. Csak az Úrban bízzál, önmagaddal szemben légy bizalmatlan.

Péter bukása a mi vigasztalásunkra van feljegyezve. Vajon mi mindig hűségesek voltunk? Soha nem tagadtuk meg az Urat? Megálltunk a próbákban? Soha nem volt vereségünk a hit harcában? - Egyikünk sem hős, ha magunkra maradunk. A test erőtelen, csak az Úrban, az Igébe vetett hitben lehetünk erősek. Vereségeken át visz az út, míg teljesen megszabadulunk gőgös önbizalmunktól.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése