2016. július 24., vasárnap

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-


Alfred Christlieb -

Elizeus megáldozott egy pár ökröt,...és a húsát a népnek adta. (l.Kir. 19,21)
 
 

Elizeus elhívásához méltón járt el. Sietett, hogy a lehető legrövidebb időn belül találkozhasson Illéssel. Áldozatul egy pár ökröt vágott, amivel szántott, s elkészítésükhöz nem hozott tűzifát. Az ekéhez tartozó szerszámokból rakott tüzet. Semmi nyoma nincs itt a kényelmeskedésnek. Szent buzgóság töltötte el.

Ilyen buzgóságot kellene találnunk mindazoknál, akiket elhívott Jézus Krisztus; nemcsak a misszionáriusoknál és hasonló bizonyságtevőknél, hanem mindenkinél, aki Krisztus igazságának a palástját hordja.

Elizeus az övéitől való búcsúzásnál sem feledkezett el arról az Úrról, aki Illés által elhívta őt. Elizeus szülei iránti szeretete erős volt és mély. Ezt jelenti a kifejezés: "Kérlek, hadd csókoljam meg az atyámat és anyámat"! Elizeust mélyen érintette a búcsúzás, de nem hatalmasodott el rajta. - Gondoljátok ezt meg jól, Krisztus követői! Mesterünk ezt mondta: "Aki inkább szereti apját vagy anyját, mint engemet, nem méltó énhozzám". (Mt. 10,37) Istennek egyik szolgája így imádkozott a halálos ágyán: "Uram, mindenkitől el kell búcsúznom, csak Tetőled nem, Úr Jézus"!

S végül: Elizeus az áldozati lakomára nem a szomszédos földbirtokosokat hívta meg, hanem a szegény népet, a szolgákat. Nekik akart még különös örömet szerezni. Ha csupán egy jó darab hús volt az, amit adhatott nekik - ez is nagy örömet jelentett. Ezeknek az egyszerű embereknek többet tett ez, mintha egy szép prédikációt tartott volna nekik Elizeus. Jegyezzétek meg ezt is, Krisztus elhívottai: Olyan világban éltek, amely tele van megkeseredett emberekkel. A szeretetből való adomány többet jelent nekik, mint a figyelmeztetés!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése