Andrew Kuyvenhoven -
A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 12,3-13
3 A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. 4 Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, 5 úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. 6 Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, 7 ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, 8 a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel. 9 A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, 10 a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, 11 a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. 12 A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. 13 A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet.
"A Krisztussal való közösségünk által sokan egy test vagyunk ugyan, de ha az egyeseket nézem, egymásnak szolgálatára rendelt tagok vagyunk."
(Róm 12,5 - Dr. Budai ford. szerint)
Az új életstílusról szóló beszéd (1-2 versek) az egyházon belüli élet megvitatásába torkollik (3-13.v.).
Az ember nem teljesen magára nézve alakít ki egy új életstílust. Meg kell tanulnunk az Istentől a Krisztus Jézusban teremtett új közösségben megélni az új életet. Ez a közösség Krisztus egyháza. Itt a Lélek minden egyes embernek ad ajándékokat, hogy mindenki hozzájárulhasson az egész növekedéséhez.
Úgy látszik, hogy ma sok keresztyén kombinálja a Krisztus iránti buzgóságot az egyház iránti nemtörődömséggel. Pál evangéliuma szerint ez ellentmondásos magatartás. Csak akkor jutunk üdvösségre és akkor újulunk meg, ha a Krisztusban "megtestesülünk". És a keresztyének ezen testületének el kell fogadnia, meg kell becsülnie, segítenie és szeretnie kell egymást, mivel egyek a Krisztusban. Ahogy a test tagjaiban nincs élet, ha elkülönülnek attól a testtől, amelyhez tartoznak, ugyanúgy a keresztyének sem élhetnek új életet, ha külön vannak az új közösségtől.
Az Újszövetség nem úgy tekinti a keresztyéneket, mint olyan egymástól különálló tagokat, akik összejönnek, hogy egy testületet, egy egységet alkossanak. Az Újszövetség tanítása abból indul ki, hogy akik Krisztusban vannak, azok eleve egyek. Az egyes hívek sohasem többek vagy kevesebbek, mint "tagok". És minden egyes hívőnek józanul fel kell mérnie, hogy mi az ő szerepe ezen a testületen vagy "testen" belül.
És az egyház miatti sírás-rívásunk nem lehet mentség arra, hogy elkülönülünk. Ezek jelzik saját fogyatékosságainkat, és indokai annak, hogy többet és jobban szolgáljunk "a nekünk adatott kegyelem szerint". (6.v.)
A mi individualista korunkban minden keresztyénnek arra van szüksége, hogy emlékeztessék: az egyház közösségében megvalósítandó új élet éppen annyira része az újszövetségi evangéliumnak, mint az a tanítás, mely magáról az új életről szól.
Isten épp oly jól ismeri a mi hitben való testvéreinknek a gyengeségeit, mint ahogy mi ismerjük, és Ő ismeri a mi saját hibáinkat is. Még jobban, mint mi. Mindnyájunknak imádkoznunk kell, hogy többet kapjunk Istenből, azért, hogy többet tudjunk adni egymásnak, annak a közösségnek az egészsége és növekedése érdekében, amelyik az eljövendő korszakra nézve él.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése