Oswald Chambers -
"Íme, eljő a felhőkkel" (Jel 1,7)
"Íme, eljő a felhőkkel" (Jel 1,7)
A Biblia a felhőket mindig Istennel hozza kapcsolatba. A felhő az a
gond, az a fájdalom vagy gondviselésszerű esemény személyes életem körén
belül vagy kívül, ami miatt bizonytalannak tűnik, vajon igazán
uralkodik-e Isten. És éppen ezek közt a felhők között tanít Isten Szent
Szelleme arra, hogy hitben járjunk. Ha nem lennének felhőink, nem lenne
hitünk sem. "A felhő Atyánk lábanyomában a por." Éppen a felhő jelzi,
hogy Ő itt van. Micsoda meglepő felfedezés megtudni, hogy a szenvedés,
gond, fájdalmas veszteség olyan felhők, amik Istennel együtt járnak. Nem
közeledhet hozzánk felhők nélkül; nem jön ragyogó napsütésben. Nem
igaz, ha azt mondjuk, Isten a próbákkal meg akar tanítani valamire.
Minden felhővel, amit felhoz egünkre, el akar feledtetni valamit.
Hitünket akarja egyszerűvé tenni, mígnem úgy járunk vele, mint atyjával a
gyermek. Ő meg a lelkem, mindenki más csak olyan mint az árnyék. Amíg
mások árnyékká nem válnak, addig újra meg újra felhő és homály vesz
körül. Vajon egyre egyszerűbb lesz-e a kapcsolat Isten és közöttem,
olyan amilyen még sohasem volt? Összefüggés van Isten különös
gondviselése és a között, amit tudunk róla. Meg kell tanulnunk életünk
titkait Isten megismerésének a fényében értelmezni. Amíg a legsötétebb,
legfeketébb valóságokkal nem tudunk szembenézni anélkül, hogy Istent
kárhoztatnánk, addig nem ismerjük Őt. "Ők pedig megijedtek, amikor azok
belekerültek a felhőbe..." (Lk 9,34). Jézuson kívül van-e még valaki a
felhődben? Ha igen, akkor még nagyobb lesz a sötétség. El kell jutnod
odáig, ahol már senkit nem látsz, "csak Jézust egyedül"! (Mt 17,8).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése