"Emberfia! Téged ilyen őrállóvá tettelek... Ha ezt mondom a bűnösnek:
Bűnös vagy, meg kell halnod! és te nem mondod meg, és nem
figyelmezteted... akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de vérét
tőled kérem számon. De ha te figyelmeztetted a bűnöst, hogy térjen meg
útjáról, és az nem tért meg útjáról, akkor az meghal a bűne miatt, de te
megmented a lelkedet."
Ezékiel 33,7-9
Ezékiel 33,7-9
A legnagyobb és legkellemetlenebb felelősség a Szentírásban. Nincs
olyan ember, aki ne volna őrálló ebben az értelemben. Családunkért,
barátainkért, egyházunk, népünk vezetőiért, de talán egy vonaton
megismert idegenért is felelőssé tesz az ige. Ha látod a veszedelmet -
szól az előző versekben -, már felelős vagy. Persze, ha megszólítom a
bűnöst, akár joggal, mint gyermekemet, hivatalbeli társamat,
alárendeltemet, vagy mint tanára, lelkésze, orvosa, majdnem biztos, hogy
haragost szereztem magamnak. Kell az nekem? De ha nem szólok, ismét
csak haragost szerzek magamnak, ítélő Istenemet. Melyik a nagyobb
veszedelem? Nem mindegy, hogy hogyan figyelmeztetem a bűnöst.
Semmiképpen nem úgy, hogy felülről, nagyképűen vágom oda bűnösségét.
Egyedül a szeretet parancsa tanít meg a helyes szóra. De az nem
szeretet, ha tapintatból hallgatok. Van egy jó próba: hogyan fogadnám el
én, ha engem figyelmeztetnének? Ha erre figyelek, megtalálom a hangot,
és enyém a latinul is sokszor idézett felmentés: dixi et salvavi animam
meam, szóltam, és megmentettem a lelkemet.
Uram, nagyon szeretnék kibújni a rám rótt felelősség alól. Elég nekem a saját bűnösségem terhe, miért rakod rám még a másét is? Ha mindenkit figyelmeztetek a bűnére, úgy megutálnak, még szóba se áll velem senki. Mennyivel jobb lenne mindenkivel szemben kedves, elnéző lenni, oda se figyelni akár magán, akár a közösség ellen elkövetett bűneire. Tudom, az ilyen elnézés halált is okozhat, de nem én, ő szerzi azt magának, mért teszel felelőssé engem? De azt köszönöm, hogy volt, aki engem neveljen, figyelmeztessen, hozzád vezessen. Taníts meg a megfelelő figyelmeztető szóra, hogy ne harag, hanem élet legyen az eredménye! Ámen.
Uram, nagyon szeretnék kibújni a rám rótt felelősség alól. Elég nekem a saját bűnösségem terhe, miért rakod rám még a másét is? Ha mindenkit figyelmeztetek a bűnére, úgy megutálnak, még szóba se áll velem senki. Mennyivel jobb lenne mindenkivel szemben kedves, elnéző lenni, oda se figyelni akár magán, akár a közösség ellen elkövetett bűneire. Tudom, az ilyen elnézés halált is okozhat, de nem én, ő szerzi azt magának, mért teszel felelőssé engem? De azt köszönöm, hogy volt, aki engem neveljen, figyelmeztessen, hozzád vezessen. Taníts meg a megfelelő figyelmeztető szóra, hogy ne harag, hanem élet legyen az eredménye! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése