Napi áhítat: Végre újra szólt az Úr

Olvasmány: Lk 3,1–6
Ne nyugodj bele, ha Isten ritkán szól hozzád. Kérd őt így: Beszélj hozzám, Uram, hallgatlak.

1„Tibérius császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Júdea helytartója Poncius Pilátus volt, Galilea negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme Heródes testvére, Fülöp, Abiléné negyedes fejedelme pedig Lüszániász volt, 2 Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. 3 Ő elindult és hirdette a Jordán egész környékén a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára, 4 ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: „Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit: 5 minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává: 6 és meglátja minden halandó az Isten szabadítását.”

Egy kérdésekkel, bizonytalansággal terhelt időszakban sóvárogva várunk minden apró jelet, amely elmozdíthat bennünket. Ahogy nő a hossza az ilyen időszaknak, úgy kezd eluralkodni lelkünkön a teljes kétségbeesés, a reménytelenség. Már mindegy, hogy milyen választ kapunk, csak legyen már valami…Mi tölti be most az életed? Miben várod Isten válaszát?
Hol vannak azok a pontjai életednek, ahol iránymutatásra van szükséged?
Kitől, mitől várod a megoldást?

Izrael életének egy nehéz időszakában így írt az Istenre való várakozásról Jeremiás próféta: 

„Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úrban!”
(JSir 3,18) 

Ám végül mégis eljutott a felismerésre, hogy „jó az Úr a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. Jó csendben várni az Úr szabadítására.” (JSir 3,25–26) 

Lehetnek olyan időszakok a te életedben is, amikor úgy tűnik, mintha Isten nem foglalkozna veled. Eltölthet az a gondolat, hogy talán nem is hallja az imádságaidat. Ám ne kétségeskedj, kellő időben újra meg fog szólalni.

Jób élete legyen a bátorító példa számodra! Nagyon vágyott válaszokra, iránymutatásra.
Ám nem elégedett meg azzal, amit a barátaitól kapott, ő Istent akarta hallani. 

Ezért így kiáltott az Úrhoz: „Szólj hozzám, és én válaszolok, vagy én beszélek, és te felelj nekem!” (Jób 13,22) 

És Isten újból szólt hozzá. Mint hosszú idő után Izrael népéhez János által Annás és Kajafás főpapok idején.