Felemel egy kéz
Állok mély szakadék szélén,
nincs út, mi átvezet rajta.
A kék ég messzeségbe vész,
hogy jutok át a túlpartra?
Önbizalmam reccsenő ág,
nem képes tartani engem..
görcsösen kapaszkodom bár,
zuhanok, s a mélybe esem
Ketrecbe zár vasakaratom,
nem enged felfelé néznem.
Nem látok túl a homályon,
botlok ütközés kövében.
Botlás megnyitja látásom,
ködfátyla oszlik előttem.
Menekvés útja világos,
lepel nem zárja előlem.
Felemel a mélyből egy kéz
szeretet hídon vezet át.
Lábam, nyomába bízva lép,
éltem, tudom célba ért már.
Schvalm Rózsa
(2012-08-22)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése