7„A sokaságnak tehát, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelje, ezt mondta: „Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? 8 Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. 9 A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.”
Az Istenben bízó életnek látható jelei vannak. Elképzelhetetlen az, hogy valaki úgy legyen közösségben vele, hogy nincsenek hitének következményei, eredményei. Jézus azt tanította, hogy „az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek” (Jn 15,8).
Nem valamilyen nehezen teljesíthető feladatot tárt ezzel elénk, mintegy terhet helyezve ránk, hanem irányt és célt mutatott hittörekvéseinknek. Olyan közösségre hív, amely nem csupán a csendességgel töltött időket hatja át, hanem onnan kiindulva a leghétköznapibb dolgainkat is. Vigyázz, ne értsd félre a hívását! Elsősorban nem nagy és nemes tettekre kér, hanem vele való kapcsolatra. Olyan közösségre, amelyből Isten iránti hálaadásként fakadnak életed őt dicsőítő tettei. Ha megmaradsz Istenben, el sem tudnád rejteni a gyümölcseidet. Ahogyan messziről piroslik az almafa a gyümölcstermés idején, úgy válik életedben is nyilvánvalóvá hited a cselekvés idejének elérkeztekor. Istennel az életedben nem is tudsz mást tenni, hiszen „ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is.
Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát” (Mt 12,33).
Miről tanúskodnak életed megnyilvánulásai? Látszik a hétköznapjaidban mindaz, amit Istentől tanulsz, belőle merítesz? Még van lehetőséged változtatni. Keresd Istent, maradj benne, és maradjanak tanításai a lelkedben!

(Hajnal Zoltán)