Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.
Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.,,
(Thesszalonikabeliekhez írt első levél 4. fejezet 14-18. vers)
(Thesszalonikabeliekhez írt első levél 4. fejezet 14-18. vers)
Ahogy mondani szokták; megette már a kenyere javát.
Beteg volt és fáradt. Érezte, hogy már nem sok van hátra, így magához hívatta a lelkészt és elkezdte sorolni a temetéssel kapcsolatos kívánságait: hogy milyen zene szóljon a ravatalnál, hogy ki hova álljon és üljön, hogy hova kerüljön a kereszt, hogy hol és milyen virágok legyenek…
és, ami a legfontosabb – mondta a lelkésznek – szeretném, hogy a koporsó legyen nyitva és mindenki lássa, hogy a mellemen összekulcsolt kezemben egy desszertes villát tartok.
Hogyan? – kérdezett vissza a lelkész – Desszertes villát? Nem inkább a Bibliáját szeretné a kezében tartani és magához ölelni?
Nem, nem! – volt a határozott válasz – Desszertes villát szeretnék! Ugyanis minden vendégségben, mikor az ünnepi asztalon a terítéknél ott van az a kis desszertes villa, az azt jelzi, hogy a legfinomabb falat az étkezés végén lesz, azaz, hogy a java még hátra van.
Ezért ragaszkodom ahhoz, hogy a kezemben a desszertes villa legyen, mert ez lesz az én utolsó bizonyságtételem, azaz, hogy a java, a lényeg, a feltámadás, a találkozás a Megváltómmal még hátra van.
"Vigasztaljátok egymást e beszédekkel."
(Tóth Szilárd)
Beteg volt és fáradt. Érezte, hogy már nem sok van hátra, így magához hívatta a lelkészt és elkezdte sorolni a temetéssel kapcsolatos kívánságait: hogy milyen zene szóljon a ravatalnál, hogy ki hova álljon és üljön, hogy hova kerüljön a kereszt, hogy hol és milyen virágok legyenek…
és, ami a legfontosabb – mondta a lelkésznek – szeretném, hogy a koporsó legyen nyitva és mindenki lássa, hogy a mellemen összekulcsolt kezemben egy desszertes villát tartok.
Hogyan? – kérdezett vissza a lelkész – Desszertes villát? Nem inkább a Bibliáját szeretné a kezében tartani és magához ölelni?
Nem, nem! – volt a határozott válasz – Desszertes villát szeretnék! Ugyanis minden vendégségben, mikor az ünnepi asztalon a terítéknél ott van az a kis desszertes villa, az azt jelzi, hogy a legfinomabb falat az étkezés végén lesz, azaz, hogy a java még hátra van.
Ezért ragaszkodom ahhoz, hogy a kezemben a desszertes villa legyen, mert ez lesz az én utolsó bizonyságtételem, azaz, hogy a java, a lényeg, a feltámadás, a találkozás a Megváltómmal még hátra van.
"Vigasztaljátok egymást e beszédekkel."
(Tóth Szilárd)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése