Amikor Jézus megfordult, és meglátta őt, így szólt: Bízzál, leányom, a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában.” Máté 9:20-22
Nincs is annál fájdalmasabb, amikor betegség idején magadra maradsz. Ennek az asszonynak a betegsége éppen olyan elszigeteltséget vonzott maga után, mint a jelenlegi vírus.
Az evangéliumok beszámolnak arról, hogy többféle gyógymódot is kipróbált, hogy végre meggyógyulhasson, de mind hiába.
Az a megdöbbentő, hogy amikor ez a szegény, kétségbeesett asszony Jézus ruháját megérinti, mintha megállna az idő. Mintha senki más nem lenne ott, csak a Mester és az asszony a problémájával.
Jézus számára ez az asszony nem volt elveszett a tömegben. A szükség órájában, amikor a beteg belekapaszkodik abba, hogy: „Talán még sincs vége. Talán van még egy lehetőség a gyógyulásra, és arra, hogy teljes életet éljek. Talán még adatik egy kevés hit és remény a folytatáshoz.”, akkor Jézus csodát tesz.
Nem számít a tömeg morajlása, csak az ember, aki gyógyulásra vágyik.
Jézus mindannyiunk számára ilyen.
Ha az emberek elhagynak, vagy valami folytán nem közeledhetnek kellőképpen hozzánk,
Ő soha nem fog elhagyni.
Hiába sorol be a világ a „jelentéktelen kategóriába”, Jézus Krisztusnak értékesek leszünk.
Olykor elegendő a bizonyos mustármagnyi hit, egy kevéske remény, hogy elképzelhetetlennek tűnő dolgok valósuljanak meg az életünkben.
Hiába sorol be a világ a „jelentéktelen kategóriába”, Jézus Krisztusnak értékesek leszünk.
Olykor elegendő a bizonyos mustármagnyi hit, egy kevéske remény, hogy elképzelhetetlennek tűnő dolgok valósuljanak meg az életünkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése