Júdás levele 20-23
Nemrég lehetőségem volt interjút készíteni egy keresztény fiatalemberrel, aki úgy döntött, minden módon, még a hobbija révén is Isten dicsőségét akarja hirdetni az embertársai felé. Mivel világ életében szeretett mozogni, illetve gyermekkora óta otthon van a harcművészetek világában, megalapította a Keresztény Harcművészetet, egy olyan harcművészeti formát, mely a keleti filozófia helyett Isten evangéliumát veszi alapul mindenben, amit tanít az edzőteremben. Természetesen sok kereszténynek nem tetszett az interjú, nem értették, hogy hogyan lehetséges összeegyeztetni egy harcművészeti formát és a szeretetet, amiről a szentírás beszél. Én viszont azt hiszem, megértettem!
A Keresztény Harcművészet célja nem a másik leuralása, hanem saját magunk és mások védelme. Felkészülés arra az esetre, amikor szükség lesz mindarra, amit az edzéseken megtanultunk — úgy fizikailag, mint lelkileg. Ha kell, meg tudjuk védeni az embertársainkat. Ehhez azonban először nekünk kell felkészülni minden eshetőségre.
A Biblia a jó és a rössz között folyó háborúról, és arról szól, hogy ebben a háborúban hogyan (és miért) érdemes a jó, a győztes oldalára állni. A mai, Júdás leveléből származó szakasz arra bátorít bennünket, hogy mindenekelőtt magunkat készítsük fel, hogy miután mi a leghető legstabilabban állunk, másokat is meg tudjunk menteni, tanácsolni és bátorítani tudjunk azon az úton, ami Istenhez vezet. Júdás azt mondja, hogy ehhez a hitben való épülésre, imádságra, a szeretet megtapasztalására és türelemre van szükség. Kellő alap nélkül nem lehetünk mások áldására sem.
Csak olyan szintre segíthetsz másokat, amilyen szintre te magad is eljutottál!
Júdás levele, éppúgy, ahogy a Keresztény Harcművészet, arra bátorít bennünket, hogy készítsük fel önmagunkat, hogy ha szükség lesz rá, másokat is megmenthessünk. Szeretet, könyörület, segítségnyújtás. Mi ez, ha nem az evangélium?
(Ömböli Krisztián)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése