Bizonyára igazán nagy az a szám, ami ezt megmondaná. Hány kilométerenként gondoltunk Istenre? Akkor, amikor éppen elindultunk vagy amikor megérkeztünk valahova?
Ebben az igeversben a „minden” szó nem véletlen.
Egyre jobban érzékeljük, hogy a körülményeink percről percre változnak.
Sosem tudhatjuk, hogy mikor kell elindulnunk valahova.
Milyen csodálatos, hogy bár a körülményeink, utaink, céljaink állandóan változnak, de Isten nem.
Bármikor, bármilyen úton is induljunk el Isten ugyanaz marad.
Bármikor, bármilyen úton is induljunk el Isten ugyanaz marad.
A „minden” magába foglalja azt a két lépésünket, amit a lépcsőn lefele teszünk meg, a több kilométeres gyaloglásunk, vagy a több ezer mérföldnyi utazásunk.
Magába foglalja azokat a lépéseket, amelyeket nagyon erőtlenül tudunk megtenni; azokat, amelyeket könnycseppek követnek, de ugyanakkor azokat, amelyeket boldogan tennénk meg minden nap.
Egy férfinak minden vágya lett volna, hogy meggyógyuljon, mivel béna volt.
Egy férfinak minden vágya lett volna, hogy meggyógyuljon, mivel béna volt.
Bár sokszor próbálkozott, mégsem sikerült célja.
Egy napon megállt mellette egy ember, feltett néhány kérdést, hogy akar-e meggyógyulni, majd meggyógyította, talpra állította őt. (János 5)
Ismerős a történet?
Amikor Jézus belép az életedre, akkor már életed részese akar lenni.
Amikor Jézus belép az életedre, akkor már életed részese akar lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése