Szavaiból felénk árad a fájdalom, hogy akárhányszor beszél, csak azt hirdetheti: „Romlás!”
Érthető, hogy nem akart többé szólni, de ekkor mintha tűz gyúlt volna szívében, és átjárta csontjait.
Mit látunk ennek az embernek az életében? Megalázták, bántalmazták, szenvedett, de fájdalma egyre közelebb vitte Istenhez.
Minél nagyobb a fájdalom, minél jobban padlóra küldenek a körülmények – vagy netán embertársaink –, minél nehezebben fogadunk el valamit, annál erősebben távozunk a viharból.
Szegény Jeremiás is egyedül maradt.
Érthető, hogy nem akart többé szólni, de ekkor mintha tűz gyúlt volna szívében, és átjárta csontjait.
Mit látunk ennek az embernek az életében? Megalázták, bántalmazták, szenvedett, de fájdalma egyre közelebb vitte Istenhez.
Minél nagyobb a fájdalom, minél jobban padlóra küldenek a körülmények – vagy netán embertársaink –, minél nehezebben fogadunk el valamit, annál erősebben távozunk a viharból.
Szegény Jeremiás is egyedül maradt.
Arról olvasunk, hogy még a legjobb barátai is csak a bukására vártak.
Az ige nem áll meg ennél a pontnál.
Amikor újból és újból csalódunk embertársainkban; amikor csak a romlást látjuk magunk körül; amikor megint nem tudjuk, hogyan fogunk felkelni a padlóról, történik valami.
Jeremiással éppen ez: „az Úr, mint hős harcos, mellettem áll.
Ellenfeleim meginognak, s nem bírnak velem, szégyent vallanak és elbuknak.”
Ennek a megtapasztalása váljon égő tűzzé a szívedben.
Ennek a megtapasztalása váljon égő tűzzé a szívedben.
Gerjessze fel szívedben a hálát, késztessen a megerősödésre, talpra állásra. Mit olvasunk?
„Az Úr, mint hős arcos” fog melletted állni. Lehet, hogy romlást látsz, de a romláson ott áll a Mindenható Isten, aki „békességet, és nem romlást tervez, és reményteljes jövő az, amelyet neked szán” (Jer 29,11)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése