Milyen jó volna, ha egyszer, még életünk kezdő szakaszában Isten konkrét jelet adna arra nézve, hogy mi a terve velünk.
Jómagam nagyon örülnék egy részletes leírásnak arról, hogy Isten hogyan akar használni engem.
Jómagam nagyon örülnék egy részletes leírásnak arról, hogy Isten hogyan akar használni engem.
Hol és mikor lesznek azok az állomások, ahol Isten eszköze lehetek mások életében.
Mózesnek megjelent az Úr égő csipkebokor formájában. Ézsaiásnak látomásban a templomban, majd hirdette Isten igéjét. Sámuelhez pedig beszélt, de mivel az ifjú nem ismerte az Urat, rögtön Élihez szaladt.
Előfordul, hogy önmagunktól mi sem nem vagyunk képesek meghallani Isten hozzánk szóló üzenetét.
De lehetségesnek tartom, hogy ilyenkor Isten elhelyez az életünkben egy Élit.
Éliről tudjuk, hogy az Úr papja volt, és a templomban teljesített szolgálatát.
Látása már megromlott, de lelki látása megmaradt, így ismerte fel Isten hangját.
Tudta, hogy Isten hívja az ifjú Sámuelt, ezért mondta: „Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” (1Sámuel 3,9) Csodás szavak, ugye?
Lehet, hogy a mi életünkben egy szerető édesanya, édesapa, házastársunk, barátunk az a bizonyos Éli.
Aki arra biztat, hogy ebben a zűrzavaros világban figyeljünk Istenre.
Halljuk meg, vegyük észre, hogy mi a terve velünk, hogyan akar használni bennünket.
Segít a döntéshozatalban, megadja a kellő látást, hogy mit tegyünk az életünkkel és Isten iránti engedelmességre int.
Hogyha majd egyszer készen állunk elfogadni az Úr hívását, akkor mi is bátran mondhassuk: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése