Tegnap kezdődött a nagyböjt, a húsvétot megelőző, negyven napos felkészülési időszak.
Az elkövetkező hetekben keresztények milliói alakítják át a mindennapjaikat azért, hogy lélekben is felkészülhessenek a Jézus Krisztus halálára és feltámadására visszatekintő ünnepre.
Negyven nap hosszú idő, főleg, ha valami életet átformálóan fontos dologra kell várni.
Negyven nap hosszú idő, főleg, ha valami életet átformálóan fontos dologra kell várni.
Előre hoznánk, megsürgetnénk, hamar letudnánk a dolgot, csak hogy megtapasztaljuk és átélhessük azt, amire várunk. A nagyböjt viszont pont a rohanással, a hirtelenkedéssel veszi fel a harcot és tanít bennünket arra, hogy Isten országa szembe megy az emberi várakozásokkal.
Az azonnal helyett türelemmel várva. A nagy fanfár helyett csendben és halkan.
A dicsőséges győzelem helyett keresztre feszítve.
Egy keresztre feszített Messiás definíció szerint sikertelen Messiás.
Egy keresztre feszített Messiás definíció szerint sikertelen Messiás.
Mindenki tudta, hogy a Messiásnak diadalmas harcos királynak kell lennie. Mindenki – kivéve Jézust. ( Tom Wright)
Az Isten országának pontosan ebben van az értéke.
Az Isten országának pontosan ebben van az értéke.
Mert ha olyan volna, mint bármely más ország – hősies és városokat meghódító – akkor nem lehetne reménye a szegénynek és az elnyomottnak, bátorítása a betegnek, az árvának és az özvegynek.
Ahhoz pedig, hogy méltó állampolgárai lehessünk ennek a furcsa országának, meg kell tanulnunk várni. Ha kell, negyven napig is.
Ahhoz pedig, hogy méltó állampolgárai lehessünk ennek a furcsa országának, meg kell tanulnunk várni. Ha kell, negyven napig is.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése