Jaj, de utáltam gyerekként azokat a helyeket, rendezvényeket, az olyan vendégséget, ahol nem volt szabad semmit sem csinálni, sem beszélni, sem izegni-mozogni, csak méla csendben ülni és hallgatni és várni és várni és várni.
Persze, ez a cövekként egy helyben ülés csak rövid ideig ment. Először csupán lehajtott fejjel, a szemem sarkából kezdtem el megszámolni a szőnyeg, vagy a padló mintáit, majd a lábammal próbáltam elérni az egyre távolabbit, hogy végül szinte már lefolytam a székről, addig, amíg szüleim rám nem szóltak: Maradj már nyugton! Ha hazaérünk ezért számolunk!
Én bizony a saját bőrömön tanultam meg, hogyha tétlenségre ítélsz valakit, azzal csak megerősíted a csibészségében. Örök tanulság tehát; a tétlenség és a lustálkodás a bűn táptalaja.
Éppen ezért Isten iskolájában nem azon van a hangsúly, hogy mit ne csinálj, hanem azon, mit tegyél a bűn helyett. Isten szeretet törvényének betöltése nem az, hogy az elesett emberbe nem rúgsz bele, hanem, hogy felemeled a porból.
Így, ha azt szeretnéd, hogy a bűn uralma helyett, Krisztus képmása látszódjon meg rajtad, ha szeretnéd leküzdeni az önzésed, az indulatosságod, a durvaságod, a bántó lelkületed, akkor a bezárkózás és a semmittevés helyett a kulcs: Szánd oda magad Istennek!
Legyél Jézus evangélistája! Szavakkal, tettekkel, amit és ahogy tudsz, adj reményt, szerezz örömet másoknak!
„A gonoszt jóval győzd meg!” (Róm.12:21)
(Tóth Szilárd)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése