Az az igazság, hogy nem is nagyon értjük, hogy nem fáradt bele Isten az egészbe.
Talán, mint minden ember végkimerültségig dolgozunk, állandóan lelkesítjük magunkat, hogy elérjük vágyainkat, mintha az erőfeszítéseink boldogságot okoznának.
Aztán rájövünk, hogy nem is vagyunk olyan erősek.
Ez az ige reflektorként világít rá a lényegre: Nélküle nem megy! Szükség van Rá!
Isten nem fáradt bele, nem lankadt meg az évezredek folyamán, hogy népe számtalan vágyainak eleget tegyen.
Még mindig nem tudod, hogy az Örökkévaló nem fárad el?
Ha életed eddigi szakaszáig már megtapasztaltad azt, hogy „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem”, akkor megérte. Akkor te, személyes átélted azt a csodát, amit a próféták, tanítványok, apostolok.
Te magad részese lettél az egésznek. És, ha megpróbálod tovább adni ezt az üzenetet, akkor életed nem volt hiábavaló.
Ebben a részben a nép ismét panaszkodik. Ezért érkezik a prófétától ez a számon kérő kérdés. Emlékezteti őket ha kell százszor, ezerszer, hogy Isten bölcsessége nem ismer határokat.
Te magad ismerd meg az Urat.
Úgy nézz előre, az ismeretlen jövőbe, hogy előtted legyenek Istennek a múltadban megtapasztalt munkái.
Már tudod, ugye?
„…életed végéig tartson ki erőd!” (5Mózes 33,25) Ez az erő Isten kegyelmi ajándéka a számodra.
Eleshetsz, de így talpra fogsz állni. Fáradt lehetsz, de képes leszel folytatni. Talán fel is adhatod, de akkor más cél fog mutatkozni számodra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése