Engedd meg, hogy emlékeztesselek egy pár csodára.
Csoda történt, amikor Isten népének a pusztában keringve mindig megvolt az enni-innivalója.
Csoda történt, amikor Dániel barátai megmenekültek az égő, tüzes kemencéből.
Csoda történt, amikor megszületett Jézus, hogy a bűnös el ne vesszem, sőt megtalálja a visszautat szerető Atyjához.
Csoda történt, amikor vak látni kezdett, a béna járni, a néma pedig hangosan kezdte dicsérni az Urat.
Vagy ott vannak azok a csodák, amelyeket mi, személyesen éltünk át. Hányszor mutatta meg Isten a te életedben az erejét, hatalmát, szeretetét, gondviselését?
Ha eddig remegő hangon, kissé aggodalommal teli szívvel olvastuk ezt a zsoltárt, itt az ideje bátran hírül adni másoknak a mi Hatalmas Istenünk üzenetét:
„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.
„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.
Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.)
Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el.
Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.”
(Zsoltárok 46,2-4.9-11)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése