2022. április 13., szerda

💥Van Erőm💥

Vettem egy papírt meg egy tollat. Elkezdtem leírni azokat a bűnöket, amiket az utóbbi időben elkövettem.Egy adott ponton ezt mondtam: Jézus, csak annyit tudok mondani: 
Köszönöm! Köszönöm, hogy helyettem cipelted a keresztet, amit én nem bírtam volna el. 
Köszönöm, hogy nem adtad fel, hanem a maradék erőddel arra törekedtél, hogy minden egyes ember bűnét elhordozd. Köszönöm, hogy a földre hullott vércseppek az új életet hozták el. 
A keresztnél nem vége lett valaminek, mert onnan indult el a megváltás.
Jézus vérével fizetett érted, értem, sőt az egész emberiségért.
Érted, akinek terhek nyomják a vállad. Érted, aki gyógyulásra vágysz a betegségedből. 
Érted, aki szomorú, fáradt, csüggedt vagy a mindennapokban.
A Dicsőség Fejedelme, aki nemrég vonult be Jeruzsálembe, hamarosan töviskoronát visel. 
Az ujjongó tömeg, aki dalokat zengett az érkező Királynak, gúnyolódóvá válik. 
A hűséges sokaság, akik Jézust hallgatták, sőt a tanítványai is mind, elhagyták őt.
Egy valaki azonban nem. Isten nem hagyta magára egy percre sem. Bár látta Fia szenvedését, de tudta, hogy nekünk szükségünk van arra, hogy a listánkra Jézus vérével írja fel: Fizetve!
Ma ismét kaptunk egy csodás esélyt arra, hogy leboruljunk a kereszt alatt, majd felnézzünk Jézusra.
„Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült. 
Gondoljatok rá, aki a bűnösöktől ilyen szidalmazást szenvedett el, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” (Zsidók 12,1-3)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése