„Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Örvendezve fogtok vizet merni a szabadulás forrásából. Azon a napon ezt fogjátok mondani: Adjatok hálát az Úrnak, hirdessétek nevét!
Adjátok tudtára nagy tetteit a nemzeteknek! Emlékeztessétek őket, hogy magasztos az ő neve! Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges tetteket vitt véghez, hadd tudja meg ezt az egész föld!
Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közöttetek Izráel Szentje!” Ézsaiás könyve 12:2-6
Hogyan lett a Hozsánnából „Feszítsd meg!”? Az „Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izrael Királya!” felkiáltásból „Nem királyunk van, hanem császárunk!”?
Hogyan szorultak ökölbe azok a kezek, amik néhány nappal azelőtt pálmaágakat lengettek előtte? Hogyan lett az örömujjongásból „Ne ezt, hanem Barabbást!”? Gondolatban jöjj velem vissza az Édenbe, ahol még minden tökéletes volt! Nézd a szinte kézzel fogható harmóniát!
Nézd, ahogy minden, a legkisebb rovartól a legnagyobb emlősállatig, a fűtől a fákig mindenki teszi a maga dolgát, és élnek egymásért, békességben! Nézd az Embert, ahogy gondoskodik, és nem kihasznál, ahogy otthont formál a kertből, ahogy élvezi az életet úgy, hogy abból senkinek kára nem származik.
De hallod ezt a hangot? A kétely parányi szikrája vet lángot. Talán Isten mégsem az, akinek mondja magát? Talán mégsem szeret? Talán elzár előlünk valami jót, és csak magának akarja megtartani?
Hallgasd, hogy roppan a gyümölcs a foguk alatt, és nézd, egy csapásra minden megváltozik. Félelem és szégyen ül szemükben, és sehol sincs már béke. Nézd, hogyan fogy a szeretet, hogyan lesz ember embernek farkasa, és nézd, hogyan küzd Isten az övéiért, azokért, akiket két kezével formált, akikbe Ő lehelt életet! Nézd, hogyan dolgozik a megmentésükért, figyeld, hogyan válik ketté a Vörös-tenger, hogyan hull a bárány vére, hogyan emelkednek és dőlnek meg nagyhatalmak, és hogyan jön el az „időnek teljessége”! Nézd a jászolban fekvő kisdedet, a negyvennapos böjttől meggyötört ifjút, a
háborgó tengert csendesítő Emberfiát!
Nézd a Szabadítót, aki eljött! Nézd, ahogy lábra áll a sánta, és megtisztul a leprás! Hallgasd a nemrég néma ember hálaénekét, a feltámasztott Hallelújáját, és engedd, hogy a te szívedet is megérintse Ő! Igen, a Hozsánnából egy hét múlva „Feszítsd meg!” lesz, de ma még maradj velem a bevonulás történeténél, és töltsd meg szívedet hálával! Vegyél egy nagy levegőt, szívd magadba a jeruzsálemi forgatagot, és így indulj neki a következő hétnek!
A háborúval terhelt mindennapokra vidd magaddal virágvasárnap csodáját, hogy itt van Isten köztünk, a mi Szabadítónk! (Szilvási-Csizmafia Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése