Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja még a veszedelmet!" Jóel próféta könyve 2:12-13
Sokszor láttam már, hogy milyen, amikor a megtérés "félrecsúszik".
Sokszor láttam már, hogy milyen, amikor a megtérés "félrecsúszik".
Az ember megismeri Jézust és az evangélium örömhírét, és teljes vállszélességgel beleveti magát a keresztény életmódba, minden adott volna a megváltozott élethez, legbelül azonban valami hibádzik.
Megvannak a szükséges mozdulatok, szavak, megvannak a külsőleg jól felismerhető motívumok, az öltöny, az ünneplő ruha, bizonyos napok ünneplése, bizonyos ételek elhagyása, és első ránézésre nem is tűnik fel, de mondhatnánk, hogy valami mégiscsak "bűzlik".
A kívülálló szemében a "megtért" keresztény ember képe sokszor hasonlít azokra a "testrablókra", a régi sci-fikből jól ismert űrlényekre, amik a földre érkezve felveszik az ember alakját, de a gondolkodásukat, vágyaikat, érzelmeiket nem tudják magukra ölteni. Kívülről embereknek néznek ki, belül azonban mindig űrlények maradnak. És aki "megtért" (így, idézőjelekben) emberrel találkozik, joggal érezheti így, hiszen a "megtért" ember csak kívülről olyan, mint a valódi keresztény, belülről ember, ugyanolyan bűnös ember marad, mint előtte volt. Ilyen az, amikor félrecsúszik a megtérés. Látszat-kereszténység.
Jóel prófétán keresztül Isten szívig ható megújulásra szólít fel bennünket.
A kívülálló szemében a "megtért" keresztény ember képe sokszor hasonlít azokra a "testrablókra", a régi sci-fikből jól ismert űrlényekre, amik a földre érkezve felveszik az ember alakját, de a gondolkodásukat, vágyaikat, érzelmeiket nem tudják magukra ölteni. Kívülről embereknek néznek ki, belül azonban mindig űrlények maradnak. És aki "megtért" (így, idézőjelekben) emberrel találkozik, joggal érezheti így, hiszen a "megtért" ember csak kívülről olyan, mint a valódi keresztény, belülről ember, ugyanolyan bűnös ember marad, mint előtte volt. Ilyen az, amikor félrecsúszik a megtérés. Látszat-kereszténység.
Jóel prófétán keresztül Isten szívig ható megújulásra szólít fel bennünket.
Ne a ruhán (annak megszaggatásán, vagy kivasalásán) látsszon, hogy mennyire hiszel Istenben!
A kereszténység nem arról szól, hogy ki tudj jobban színlelni, ki mond, vagy ír nagyobb ÁMEN-t, ki oktatja ki keményebben a másik embert, ha az nem úgy gondolkodik, mint ő.
A kereszténység — a Krisztushoz való hasonlóság — belülről-kifelé haladva valóban megváltoztatja az ember életét.
Ha a vége az lesz, hogy a ruha is megszaggatásra (vagy kivasalásra) kerül, bizonyos napokon tiszteli Istent, és bizonyos ételeket megvon magától, az jó és becsületre méltó.
"Nem! Úgy értem, hogy az Isten megpörgetett engem, és csinálom ugyanazt tovább, amit csináltam.
Ha a vége az lesz, hogy a ruha is megszaggatásra (vagy kivasalásra) kerül, bizonyos napokon tiszteli Istent, és bizonyos ételeket megvon magától, az jó és becsületre méltó.
Ehhez viszont először a szívben kell végbemenjen a mindent átfogó változás.
A legenda szerint Karácsony Sándor, nemzetünk egyik legnépszerűbb pedagógiai, filozófiai írója és egyetemi tanára volt az, aki szerintem a legszebben szemléltette a diákjainak egy előadásán a megtérés lényegét: "Tudjátok, ez olyan, mint amikor az emberben 360 fokos fordulat történik.”
A tanítványok tisztelettel hallgatták, hogy biztosan mellébeszélt.
A legenda szerint Karácsony Sándor, nemzetünk egyik legnépszerűbb pedagógiai, filozófiai írója és egyetemi tanára volt az, aki szerintem a legszebben szemléltette a diákjainak egy előadásán a megtérés lényegét: "Tudjátok, ez olyan, mint amikor az emberben 360 fokos fordulat történik.”
A tanítványok tisztelettel hallgatták, hogy biztosan mellébeszélt.
Biztosan nem értette, mi a 360 és a 180 fok. Csak mondta, hogy az igazi megtérés az 360 fokos fordulat.
A végén mégis szóltak, hogy: "Sándor bácsi, talán 180 fokosra tetszik gondolni; hogy eddig erre megyek, most meg éppen ellenkezőleg.”
A végén mégis szóltak, hogy: "Sándor bácsi, talán 180 fokosra tetszik gondolni; hogy eddig erre megyek, most meg éppen ellenkezőleg.”
"Nem! Úgy értem, hogy az Isten megpörgetett engem, és csinálom ugyanazt tovább, amit csináltam.
Ha parasztember voltam, megpörget, s aztán jobb paraszt leszek; Ha pap voltam, megpörget, jobb pap leszek; Ha tanár voltam, jól megpörget az Isten és továbbra is tanár leszek, csinálom tovább.”
(Forrás: Farkas József református lelkipásztor igehirdetése, KÉZIRAT, 1999. február 28.)
És miért mondom mindezt? Azért, mert ahelyett, hogy a "hogyan"-ra tennénk a hangsúlyt,
És miért mondom mindezt? Azért, mert ahelyett, hogy a "hogyan"-ra tennénk a hangsúlyt,
(Hogyan mutathatom ki a megtérésemet?) helyezzük a "miért?"-re!
Miért akarom kimutatni a megtérésemet?
Azért, "mert kegyelmes és irgalmas [az Úr], türelme hosszú, szeretete nagy."
Azért, "mert kegyelmes és irgalmas [az Úr], türelme hosszú, szeretete nagy."
Más motivációra nincs is szükség.
Szerző: Ömböli Krisztián -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése