💥Reggeli dicséret🌹 A te döntésed

„Vannak, akik olyanok, mint a termőföld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényeket terem azoknak, akik megművelik — ők áldást kapnak Istentől. 

Mások viszont olyanok, mint az a föld, amely folyton csak töviseket és gazt terem. 

Az ilyen föld haszontalan, átkot érdemel, és végül a tűz égeti meg. 

Ezzel figyelmeztetni szeretnélek benneteket, kedves testvéreim, de biztos vagyok benne, hogy rátok jobb dolgok várnak, és azok közé tartoztok, akik üdvözülni fognak. 

Mert Isten nem igazságtalan, hogy elfelejtkezzen a munkátokról. 

Nem felejti el azt a szeretetet sem, amellyel iránta vagytok, és amellyel segítettétek, és ma is segítitek népét.” A zsidókhoz írt levél 6:7-10 (EFO)

Nem értek a növényekhez, de néha azért próbálkozok. Pusztítottam már ki nem egy cserepesvirágot, de az utóbbi években mindig voltak új delikvensek, akikkel adtunk egy esélyt egymásnak. 

Mos például két orchidea küzd az életben maradásért a konyhaablakban. 

Az egyiket anyák napjára kaptam, a másikat én vettem valakinek ajándékba, akihez akkor végül nem jutottunk el, a következő látogatás alkalmára pedig már elég megviselt állapotba került a növény, így jobbnak láttam megtartani.

Ugyanúgy gondozom mindkét virágot, ők pedig egymáshoz képest teljesen eltérően reagálnak erre. 

Amikor eszembe jut, adok nekik spriccelős flakonból vizet, olyan ablakban vannak, ahol sok napfény éri őket, és néhány havonta orchideáknak való tápszert is szúrok bele a földjükbe, a nagyobbik tő egy fél rudat, a kisebbik egy negyedet kap. 

A nagyobb orchidea gyönyörűen virágzik, a kisebbiken pedig folyamatosan elszáradnak az újabb hajtások, bimbók. 

Ugyanúgy bánok velük, mégis más az eredmény, azonban itt a hiba inkább az én oldalamon van.

A fenti igében is egy növényekkel kapcsolatos példát olvashatunk. 

Két termőföld, ugyanúgy hull rájuk az eső, mégis más lesz az eredmény. Az egyiken hasznos növények teremnek, míg a másikon tövis és gaz.

Isten és köztem az egyik legmarkánsabb különbség, hogy Ő tökéletesen ért a teremtményeihez (nemcsak a növényekhez). 

Ismer minket, ugyanazzal a felfoghatatlan szeretettel és elfogadással fordul mindannyiunk felé, ugyanúgy jelen szeretne lenni mindannyiunk életében, kapcsolatban lenni veled és velem, látni, hogy beteljesedik az életünk, hogy növekszünk, hogy gondolkodunk, hogy jó dolgok születnek a kezeink alatt, ezért áldást oszt mindannyiunknak. 

Nem pont ugyanazokat, de épp ez benne a jó és szép. Azt adja, amire szükségünk van. Ő ismeri igazán, mivel tudna segíteni bennünket. 

A döntés a mi kezünkben van, hogy mit is kezdünk mindezzel.

Élhetünk velük, kamatoztathatjuk őket, felhasználhatjuk mindenféle jóra, továbbadhatjuk azt a szeretetet és elfogadást, amit Tőle tapasztaltunk, bemutathatjuk Őt a körülöttünk élőknek. 

Vagy maradunk a tövisnél és a gaznál. Mások megbélyegzésénél, kirekesztésnél, gorombaságnál, embertelenségnél.

Én nem értek a virágokhoz, nem a kisebbik orchideám hibája, hogy nem virágzik. 

De Isten ért hozzánk, és jól bánik velünk. A felelősség pedig a miénk, hogy miként éljük le ajándékba kapott életünket, és miként használjuk fel a Tőle jövő áldást.

(Szilvási-Csizmadia Andrea)