A százados körbenézve látta, a beosztottai jó munkát végeztek, már áll mindhárom kereszt.
A golgotai keresztek képe nem volt szokatlan a város lakói számára, hiszen időről időre akadtak olyan bűnözők, akik a törvény szerint ezt a halált érdemlik.
Megalázó, fájdalmas halál, de kellett nekik, ők keresték a bajt. Ilyen az akkor felállított három kereszt közül kettő is.
Mindkettőn köztörvényes bűnöző lóg, kérdés se fér hozzá, hogy itt a helyük.
A harmadikon viszont valaki más, valaki, akiről a múlt héten összeállított beosztásban még nem volt szó — akit gyorsított eljárásban kellett kivégezni. Bizonyára komoly a vád ellene, hiszen a százados is tudja, hogy egész éjjel tartott a kihallgatása és a kínzása.
Közelebb lépve a tábla is tisztán olvasható: "A zsidók királya". Furcsa, még nem hallott róla, hogy bárki is pályázna éppen Heródes királyi pozíciójára. Ahogy felnéz a keresztre, egy meggyötört, sovány, gyenge embert lát, szemében szenvedéssel vegyülő eltökéltséggel.
A századosnak eszébe jut: látta már ezt a férfit a templom környékén, embereket tanítani, betegeket gyógyítani, látta, ahogy egyszer a zsidó vezetőkkel, máskor a város csürhéjével vacsorázott, és látta, ahogyan a múlt héten szamárháton vonult be Jeruzsálembe. Hát mégiscsak király akart lenni!
Akkor megérdemelte!
A százados végignézi, ahogy az egyik katona hosszú nádszálra ecettel átitatott szivacsot tűz, hogy a haldokló férfi száját megnedvesíthesse. A férfi — talán Josuának hívják?
A százados nem is emlékszik már. — felkiált: "Éli, éli, lamá sabaktáni!" de a katona nem érti. "Illést hívja, lehet, hogy tőle várja a menekülést..." kuncogtak a körülötte állók.
Egy utolsó nagy kiáltás és az ember a kereszten kilehelte a lelkét. Az ég közepén ragyogó nap egy pillanat alatt eltűnik, a templomban kiáltoznak. Földrengés robajlik a lába alatt, és a sziklák egymásra hullanak a hegy oldalában. Abban a pillanatban mintha minden megváltozott volna.
A halott férfiban felsejlett Isten arca, a pogány katona pedig meglátta az Atyát.
A félbehasadt kárpittal az időszámítás is ketté vált: kegyelem előtt és kegyelem után.
"Amikor a százados látta, hogy mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: Ez az ember valóban igaz volt."
(Ömböli Krisztián)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése