💥Reggeli dicséret🌹Isten illata

„💞De hála legyen Istennek, aki Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt.” Pál második levele a korinthusiakhoz 2:14

Milyen illata lehet Istennek? Ha egy pillanatra becsukod a szemed, és megpróbálod elképzelni, mi jut eszedbe, amihez a leginkább tudnád kötni Őt?

Számomra most olyan, mint a koratavasz illata. Amikor még nincs az a májusi mindent átitató meleg, hanem éppen csak elkezdtek rügyet bontani, virágzani a fák. Amikor megjelennek a fűben az ibolyák, amikor még csípősek a reggelek, de délben már lekerül a sapka a fejedről.

Egy kristálytiszta, üde illat, amiben ott van még annyi szépnek és jónak az ígérete.
Sokat gondolkodok mostanában arról, hogyan alakult, formálódott az istenképem.
Milyennek tartottam korábban Őt, milyen káros berögződéseim, téves elképzeléseim voltak/vannak Vele kapcsolatban, és milyennek mutatta meg magát eddigi utam során, milyennek ismerem most?

Volt Ő már számomra egy kegyetlen zsarnok, akinek sosem tudtam megfelelni, akit műbőrakták szaga lengett körül, akinek küzdenem kellett a szeretetéért, és akinek sosem lehettem elég jó. És ettől a zsarnoktól nehéz szabadulni, mert hiába tudom az agyammal és hiszem a szívemmel, hogy Isten nem ilyen, hogy Ő ad döntési szabadságot, hogy a javamat akarja és a mindent adta oda értem, amikor összetörök és a padlón fekszek, felnevet a háttérben az az ismerős hang, amitől görcsbe rándul a gyomrom, és orromat megcsapja a műbőr szaga.

Ezért Isten újból és újból bemutatkozik úgy, ahogy nekem a legjobban szükségem van rá, és próbálja feszegetni a látóteremet, a traumáim adta skatulyát, hogy megtapasztalhassam minél jobban az Ő elfogadó, feltétel nélküli szeretetét. Hogy végre friss levegőt szívhassak, és megérezzem a tavasz tiszta illatát.

Isten ma nekem az, aki az elfogatása előtt képes volt azt mondani a tanítványainak, miután feltárta előttük a szörnyű titkot, hogy mind el fogják hagyni őt félelmükben:
„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (János evangéliuma 16:33).

Isten az, aki feltámadása után azt a feladatot bízta a sírkertben magdalai Máriára: „menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” (János evangéliuma 20:17)

Az Ő illatát szeretném továbbadni!

(Szilvási-Csizmadia Andrea)