Apostolok cselekedetei 2. fejezet 38. vers
A tanítványok valóságos csodát éltek át Pünkösd ünnepén. Hirtelen mindenki a saját anyanyelvén hallotta beszélni őket; tudták, mit kell mondaniuk; és mintegy háromezer személy tért meg a szavaikra. Mindez azonban nem történt volna meg, ha nincs az első csoda. Az első csoda pedig az volt, amikor a Szentlélek Isten hevesen, ajtóstul rontott be hozzájuk, és a tanítványok már nem voltak bizonytalanok, nem féltek, nem érezték magukat egyedül, mert maga az Életadó vigasztalta meg őket, és adott erőt nekik. A többi mind ennek a következménye volt.
Négy-öt napja emlékeztünk erre a bizonyos, kétezer évvel ezelőtti Pünkösdre.
Négy-öt napja emlékeztünk erre a bizonyos, kétezer évvel ezelőtti Pünkösdre.
Szép volt, talán tudtunk egy kicsit pihenni is, időt tölteni a családunkkal, és ennyi.
Várjuk a következő ünnepet.
A csodának azonban nincs vége. A Szentlélek nem csak egy napra ugrott le a földre, és nem is csak azért jött, hogy egy elit csoportból faragjon menő szónokokat. Jézus Krisztus megígérte a tanítványoknak, hogy az, aki helyette eljön majd, itt is fog maradni. De nem csak a tanítványokkal, hanem mindenkivel, akinek szüksége van rá.
És bizony nekünk is szükségünk van rá. Mi is gyakran vagyunk bizonytalanok, gyakran félünk, és érezzünk magunkat egyedül. Gyakran van szükségünk segítségre. És a Szentlélek tudja ezt.
A csodának azonban nincs vége. A Szentlélek nem csak egy napra ugrott le a földre, és nem is csak azért jött, hogy egy elit csoportból faragjon menő szónokokat. Jézus Krisztus megígérte a tanítványoknak, hogy az, aki helyette eljön majd, itt is fog maradni. De nem csak a tanítványokkal, hanem mindenkivel, akinek szüksége van rá.
És bizony nekünk is szükségünk van rá. Mi is gyakran vagyunk bizonytalanok, gyakran félünk, és érezzünk magunkat egyedül. Gyakran van szükségünk segítségre. És a Szentlélek tudja ezt.
Persze, nem tör ránk mindig ajtóstul, nem kap gyakran lángra a fejünk, de ha engedélyt adunk magunknak arra, hogy kicsit megálljunk, és figyeljünk, észrevehetjük őt.
Ott van minden sóhajtásunkban, minden bánatunkban, örömünkben.
Ott van minden sóhajtásunkban, minden bánatunkban, örömünkben.
Ott van minden tennivalónkban, legyen az akármilyen hétköznapi, vagy emberfeletti.
Nem mindig tesz képessé arra, hogy idegen nyelveken szóljunk, és nem mindig tér meg miattunk háromezer ember…
Néha csak arra ad elég erőt, hogy bevásároljunk idős szomszédunknak, vagy arra, hogy idegösszeomlás nélkül is kibírjunk egy túlhajszolt napot. És ez néha pont elég.
A csoda nem a dolgok nagyságában rejlik, hanem abban, hogy a Szentlélek Isten tudja, mire mikor van szükségünk. Hiszen ő velünk van, és velünk is marad.
(Cserpán Ádám)
A csoda nem a dolgok nagyságában rejlik, hanem abban, hogy a Szentlélek Isten tudja, mire mikor van szükségünk. Hiszen ő velünk van, és velünk is marad.
(Cserpán Ádám)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése