💥Reggeli dicséret🌹 Jézus és a lábmosás

"💞Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.”
János evangéliuma 13. fejezet, 14-15. vers

Tizenhárom éve minden világjárvány-mentes nyáron egy hétre kiköltözünk barátaimmal Európa egyik legnagyobb zenei fesztiváljára, a budapesti Sziget Fesztiválra, ahol napi 12 órában várjuk a vendégeket teázásra és beszélgetésre. 

Bár volna mit írnom erről, hiszen minden évben körülírhatatlan tapasztalat, ma csak egyetlen, számunkra már természetesnek számító részéről szeretnék írni pár gondolatot: a tisztálkodásról. 

Az idei Sziget után, ahogyan minden ilyen alkalommal, most is, a cipőt, amit egész héten használtam, körömkefével és antibakteriális tisztítószerrel álltam neki mosni. 

A sok por, az izzadtság, a kosz, és inkább nem is megyek bele, hogy konkrétan mi minden, a kis mélyedésekben mind ott lapultak, és ha a későbbiekben is használni szeretném, csak úgy tudom, ha alaposan kimosom. Ilyenkor jobb nem is belegondolni, hogy ami a cipőmre ragadt, az mind megtalálható a lábam rövidnadrág által nem védett részein is.

Jézus a tanítványaival töltött utolsó Páska vacsorán megmosta minden vele lévő barátja lábát. 

Amikor mi gyakoroljuk ezt a szolgálatot, általában az úrvacsorai szertartás keretein belül, jó előre felkészülünk rá: levágjuk a körmünket, jól megmossuk otthon a lábunkat, hogy ne kelljen szégyenkeznünk a másik ember előtt, meg hát a higiénia… 

Jézus viszont poros, koszos, izzadt lábakat mosott meg azon az estén — olyan szeretettel, mintha ez a legtermészetesebb dolog volna a világon. Nem is kért semmit a szolgálataiért, egyetlen dolgot kivéve: hogy mi is ezt tegyük egymással.

Ha Jézus ma élne köztünk, lehet, hogy nem a tanítványok lábát mosná meg. 

Lehet, hogy nem is mosna semmit, hanem valahogy máshogy mutatná meg, mit is jelent alázatosnak lenni. Jézus a példázatok és a gyakorlati útmutatás mestere, bizonyára könnyebben megtalálná a módját, hogy példát adjon nekünk. Hiszen földi élete során is megtalálta. 

Nem azt mondja csupán, hogy szó szerint mossuk meg egymás lábát. Nincs szükség rá. 

Arról beszél, hogy gyakoroljuk az alázatosságot, amit ő mutatott nekünk. Milyen alázatosságot?

Jézus
- órákkal a halála előtt megmosta a tanítványai büdös, koszos, poros lábát
- megérintette a leprást
- meggyógyította a vakot
- ördögöt űzött olyanokból, akiknek a közelébe sem mentek mások
- megbocsátotta a paráznák bűneit
- vámszedőkkel állt le beszélgetni
- bűnözőkkel vacsorázott
- olyanokhoz volt előzékeny, akik közben a halálát kívánták.
- ...

Egymás tiszta lábát újra megmosni könnyen megy, nincs benne semmi kihívás.
De Jézust akkor követjük igazán, ha a koszosok, kitaszítottak, elutasítottak lábát mossuk meg.
"Mert példát adott nekünk, hogy amint ő tett velünk, mi is úgy tegyünk."

(Ömböli Krisztián)