Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit.”
Lukács evangéliuma 3. fejezet 4. vers
Sietsz valahova? Nyaralni mentek? Vagy éppen egy hosszú útról térsz haza és várod már, hogy végre otthon legyél? És épp ilyenkor van dugó. És épp ilyenkor piros mindenhol a lámpa.
És épp ilyenkor rakják tele az utat olyan gyűlölt közúti táblákkal, mint STOP, meg sebességkorlátozás.
És persze a legrosszabb mindközül a háromszög benne egy ásó mozdulatot imitáló emberkével és alatta a felirat: ÚTÉPÍTÉS!
Miért épp most kell ezt csinálni? Nem lehetett volna télen? Ha télen van, akkor nyáron?
Nem lehetett volna éjszaka, vagy nappal? Miért nem lehet egyenesen?
Miért kell ide körforgalom, felüljáró? Mikor lesz már kész?
Micsoda? Hogy a menny felé vezető út is ilyen?
Igen. Itt is van STOP és sebességkorlátozás; az imádság, az elcsendesedés, a szemlélődés, az Istenre való rácsodálkozás. Ne rohanj annyira! Adj Őneki elsőbbséget!
És van kötelező haladási irány és behajtani tilos is; ezek azok az isteni parancsolatok, hogy mit tegyél, és mit ne tegyél, hogy életed legyen. Szeresd az Urat teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből! Ne imádj mást rajta kívül!
És van dugó, torlódás is; a közösség, ahol igazodni kell a többiekhez, főleg a lassabbakhoz, a védtelenebbekhez, a kisebbekhez. Szeresd a te felebarátodat, mint magadat!
És ahogy haladsz, rájössz, hogy ez az egész nem más, mint ÚTÉPÍTÉS!
Jézusnak. Másoknak. Magadnak.
(Tóth Szilárd)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése