Jakab levele 5:16
Mesterképzésen az egyik bibliodráma órán József történetére esett a választás, és mi dönthettük el, mely epizódokba lépünk bele, és éljük át együtt.
Természetesen nem maradhattak ki a tinédzser József álmai, amikor megosztja azokat testvéreivel, valamint az ominózus találkozás, amikor addig fajulnak a dolgok, hogy Jákób fiai eladják fivérüket rabszolgának.
Júda szerepét kértem, és fantasztikusan jól össze tudtunk dolgozni a csoporttársakkal, akarom mondani, a testvéreimmel. Adtuk egymás alá a lovat, hergeltük magunkat és a másikat József ellen.
Júda szerepét kértem, és fantasztikusan jól össze tudtunk dolgozni a csoporttársakkal, akarom mondani, a testvéreimmel. Adtuk egymás alá a lovat, hergeltük magunkat és a másikat József ellen.
Rúben próbálkozott minket jobb belátásra téríteni, de szavai egyik fülünkön be, a másikon már ki is szálltak. Nem kellett megerőltetnünk magunkat, az események magukkal ragadtak minket, és József már az izmaelita kereskedők karavánjában rótta az utat Egyiptom felé.
De aztán jött számunkra a fekete leves, embertelen tettünk terhe egyre lejjebb nyomta vállunkat, és hipp-hopp, az egyiptomi börtönben vádoltuk magunkat és egymást, hogy ez az egész, az éhség, a hirtelen jött rabság bizony mind azért van. Mert eladtuk őt.
Szó szerint éheztem a megbocsátásra. Ki akartam mondani, hogy az én hibám volt, hogy mennyire bánom, de abban a hitben éltem, hogy már nincs kinek.
Aztán felfedte magát előttünk, alig mertünk hinni a szemünknek.
De aztán jött számunkra a fekete leves, embertelen tettünk terhe egyre lejjebb nyomta vállunkat, és hipp-hopp, az egyiptomi börtönben vádoltuk magunkat és egymást, hogy ez az egész, az éhség, a hirtelen jött rabság bizony mind azért van. Mert eladtuk őt.
Szó szerint éheztem a megbocsátásra. Ki akartam mondani, hogy az én hibám volt, hogy mennyire bánom, de abban a hitben éltem, hogy már nincs kinek.
Aztán felfedte magát előttünk, alig mertünk hinni a szemünknek.
Nem vádolt, nem fenyegetőzött, nem állt bosszút. Megbocsátott, mielőtt mi felocsúdhattunk volna, kegyelme elvette a súlyos terhet, és szó szerint éreztem, hogy lekerült a vállamról.
Éreztem a semmit, hogy nincs többé az éveken át rejtegetett bűntudat.
Éreztem a bocsánatát, ami soha addig nem tapasztalt szabadságot adott.
Nem kell tovább hordoznod a terhet, Kedves Olvasó!
Nem kell tovább hordoznod a terhet, Kedves Olvasó!
Légy bátor, vállald a tetteidet, és mondd ki: bocsáss meg!
Istennél már kész a kegyelem, és bízz Benne, Ő dolgozik annak az embernek a szívében is, akit megbántottál, hogy rendezni tudd vele a múltat, és végre szabadon léphessetek tovább.
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése