János evangéliuma 15. fejezet 13. vers
A minap egy riportműsort hallgattam a rádióban, melynek témája a 60 éve hazánkban történt első vese transzplantáció története volt.
Tanulságos és megindító volt hallgatni a még ma is élő családtag vallomását, aki arról mesélt, hogy milyen izgalommal várták testvéreivel együtt a laborvizsgálatok eredményeit, hogy vajon melyikük lesz a megfelelő donor beteg bátyjuk számára.
Szinte versengtek azért, hogy ki adhatja oda a szervét a testvérükért.
S tették ezt úgy, hogy előtte világszerte is csupán harminc egynéhány átültetést végeztek és nem tudták, milyen rövid, vagy hosszú távú következményekkel kell majd szembenézniük.
De vállalták és vállalnák ma is, mert ennyire szerették egymást.
S ekkor feltettem magamnak a kérdést: Én kiért adnám oda a vesémet?
S ekkor feltettem magamnak a kérdést: Én kiért adnám oda a vesémet?
A közeli családtagjaimért még úgy ahogy. No, de a a távolabbi rokonokért, barátokért, munkatársakért, hittestvérekért?
Milyen könnyű kimondani; „én szeretem az Istent, szeretem az embertársaimat.”
De amikor az életem egy darabját, - s nem kell szó szerint az egyik vesét, csupán naponta egy bátorító szót, egy ölelést, csak pár perc odafigyelést, apró szívességet, stb. - kéne odaadni.
Milyen könnyű kimondani; „én szeretem az Istent, szeretem az embertársaimat.”
De amikor az életem egy darabját, - s nem kell szó szerint az egyik vesét, csupán naponta egy bátorító szót, egy ölelést, csak pár perc odafigyelést, apró szívességet, stb. - kéne odaadni.
Az már nem megy. Mert nincs kedvem, időm, erőm, lehajolni és bekötni a ’sarujának szíját’, elmosogatni vagy megfőzni az ebédet helyette…
De, ha ezt még meg is tenném, az is csak a szeretet alapfoka, ahogy Jézus mondta:
De, ha ezt még meg is tenném, az is csak a szeretet alapfoka, ahogy Jézus mondta:
„Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van?
Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha csak azokkal tesztek jól, akik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik. És ha csak azoknak adtok kölcsönt, akiktől reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van?
Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
Hanem szeressétek ellenségeiteket…” (Luk.9:32-35)
Hogyan? Az ellenségemnek is adjam oda a vesémet?
Ez nekem még túl magas! Elérhetetlen! Ez a szeretet egyetemi szintje!
De Uram, kérlek taníts meg így szeretni!
(Tóth Szilárd)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése