💥Reggeli dicséret🌹Isten örök beszéde

„Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!”
Ézsaiás könyve 40. fejezet 8. vers

Sárguló falevelek, lehulló virágok, szürkülő táj. Ismét itt van az ősz, ismét elmúlt egy év. 

S bevalljuk vagy sem, a tájjal, a természettel együtt mi is halványulunk, szürkülünk, egyre gyűröttebbek, ráncosabbak leszünk, míg teljesen elhervadunk és elhalunk. Nincs tovább. Ennyi volt. Csak az Isten beszéde marad.

Nem! Ézsaiás üzenete nem erről, nem a bűnös pusztulásáról szól! 

Ez a fejezet úgy kezdődik „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek!” (1.vers)
A vigasztaló üzenet pedig ez:
Az akkori Babilonba hurcolt, leigázott nép, vagy mi, akiket hozzájuk hasonlóan szenvedélyeink és bűneink tartanak fogva, és a mulandóság ugyanazon béklyójában vergődünk. 

Nem elpusztítani akar az Isten, hanem megmenteni.
Nem Izrael népének, nem a bűnös emberiségnek lesz vége, hanem „vége van nyomorúságának, bűne megbocsáttatott” (2. vers)
Persze, mindez, a megbocsátás, a megváltás nem a mi érdemünk. 

Mi képtelenek vagyunk megszabadítani magunkat. 

Akárcsak az elszáradt fű, mi is csupán a felülről jövő eső, a külső, isteni segítség által virulhatunk ki ismét.

S az örökkévaló evangélium, az Isten örök, végérvényes, megváltozhatatlan beszéde, melyet a prófétával együtt nekünk is a világba kell kiáltani az a következő:
„Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.” (9-10.vers)

Uram! Köszönöm a te irgalmad, a te megbocsátó szereteted! 

Köszönöm, hogy eljössz értünk bűnösökért és véget vetsz a szenvedésnek, a halálnak. 

Köszönöm, hogy valóra váltod a te ígéreted, mely így szól: „én élek, ti is élni fogtok.” (Ján.14:19) Ámen.

(Tóth Szilárd)