Feszült várakozás. Már csak egy nap, és egy doboz vár a fa alatt.
Valami, amit a feleségem választott azért, hogy én boldog legyek. Azért, mert szeret engem.
Ott lesz mellette még két nagyobb doboz, amit együtt választottunk a két kisgyermekünknek, mert szeretjük őket.
Végül ott lesz egy kis dobozoz, amivel én készülök a feleségemnek.
Az utolsó nap, amikor még izgulhatok rajra, hogy vajon örülni fog e neki. Még egy nap, és együtt ünnepeljük a szeretetet, amit egymás iránt érzünk, és visszaemlékszünk arra, hogy a Szeretet megszületett kétezer éve.
Ma még várakozunk. Ma még készülődünk. De holnap már ünnepeljük annak az emlékét, hogy kaptunk egy hatalmas ajándékot. Egy felfoghatatlanul nagy öröm érkezett a földre, ami mindent megváltoztatott. Most emlékszünk rá, hogy Isten elküldte a fiát, Jézust, hogy reményt adjon mindenkinek.
Ma még várakozunk. Ma még készülődünk. De holnap már ünnepeljük annak az emlékét, hogy kaptunk egy hatalmas ajándékot. Egy felfoghatatlanul nagy öröm érkezett a földre, ami mindent megváltoztatott. Most emlékszünk rá, hogy Isten elküldte a fiát, Jézust, hogy reményt adjon mindenkinek.
A megváltás ma azért lehet a tiéd, mert akkor és ott megszületett a Megváltó.
Isten ajándéka ugyan nem fér a fa alá, de attól még megkapod.
Isten ajándéka ugyan nem fér a fa alá, de attól még megkapod.
Most még várakozol, még számolod a perceket, de a megváltás már a tiéd.
Már megkaptad. Kétezer éve egy gyermek született, és megmentette a világot. Erre érdemes emlékezni! Ezt az ajándékot érdemes becsomagolni, és tovább adni! Ennek lehet örülni! Ezt érdemes megünnepelni!
Mondd csak, neked mi lesz a fád alatt?
Mondd csak, neked mi lesz a fád alatt?
(Ömböli Dávid)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése