Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Alfred Christlieb -

Elizeus pedig ezt látva így kiáltott: Édesatyám! Édesatyám! Izrael szekerei és lovagjai! (2.Kir 2,12)

Illést életében gyakran félreismerték és rágalmazták. Akháb egyszer "Izrael megháborítójának" nevezte, mint aki szerencsétlenséget és pusztulást hoz az egész népre. Jézabel nyilvánosan kijelentette, hogy amilyen gyorsan csak lehet, kivégezteti, amiért megölte a Baál-papokat. Hogyan szidalmazhatták a nép között is! Az az ítélet azonban a döntő, amit életének végén mondtak ki róla; ez maradt meg az emberiség emlékezetében.

A próféta saját szolgája és segítsége mondta ezt ki, az az ember, aki hosszú időn át együtt élt mesterével, jól megfigyelhette és mindenkinél jobban megismerhette. A legközelebbi környezetéből való embernek a véleménye többet ér és jelent, mint a távolállók dicsőítése.

Elizeus Illés után való kiáltásában összefoglalja, hogy mit jelentett neki a távozó: számára nem valami kényúr volt, hanem lelki apa. Elizeus úgy érezte, hogy Illés elmenetelével árván maradt. Az egész nép számára a hazatért bizonyságtevő védőerő volt.

Mint ahogy a szekerek és lovagok biztonságot jelentettek az országnak a külső ellenség ellen, ilyen védőerő volt Izrael számára Illés. Imádsága és bizonyságtétele feltartóztatta a nép pusztulását és megőrizte az országot.

A mesterétől való elválás mély fájdalmat jelentett Elizeusnak. Megszaggatta ruháját, de belső lélekjelenlétét nem vesztette el.

A próféták fiai naphosszat keresték Illést és ezt kiáltották: "Hol van Illés"?

Elizeus azonban így szólt: "Hol van az Úr, Illés Istene"? - és megtapasztalta azt a hatalmat és azt a hűséget, amit a mestere.

 

Varga László - Isten asztaláról

"Péter ezalatt kinn ült az udvaron... Te is a galileai Jézussal voltál. ... Nem tudom, mit beszélsz.... Ez a názáreti Jézussal volt. ... Nem ismerem azt az embert. ... Közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is árulkodik rólad. Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert.... Aztán kiment onnan, és keserves sírásra fakadt." (Máté 26,69-75)

 

Ez Péter tagadásának szomorú története. Milyen gyáva, milyen aljas ez a "kőszikla"! De aki nem volt hasonló helyzetben, ne ítélje meg! Aki volt a politikai rendőrség fogdájában, akit ott barátairól, meggyőződéséről, titkos beszélgetéseiről szakértelemmel vallattak, az tudja, miről van szó. Az ember meg volt győződve arról, hogy ő maga százszázalékosan megbízható, de egyszer csak kétségbeesetten döbbent rá, hogy míg megfeszített figyelemmel védte egyik barátját, elkottyintott valamit a másikról. És keményen tagadta, hogy ismeri azt, akit legjobban tisztel, nehogy azt is belekeverje a maga dolgába. Aki onnan kijött és azt állítja, hogy ő minden kijelentésén tökéletesen uralkodott, annak egy szavát se hihetjük. Nagyon gyenge az ember, amikor tehetetlenül egyedül marad halálos ellenségek gyűrűjében. De van egy határ: Istent, hitünket még ott sem tagadhatjuk meg, mert azzal senkit, semmilyen ügyet meg nem védünk. Azonban az, hogy éppen Péter, akit Jézus nevezett el Kősziklának, ilyen mélyre jutott, reményt ad annak, aki valaha elbukik.

Kegyelmes Istenem, köszönöm, hogy Te nemcsak gáncs nélküli hősök példáját adod elém, hanem elbukott tanítványaid gyengeségével is biztatod gyenge gyermekeidet. Köszönöm, ha soha nem engedtél engem olyan helyzetbe jutni, hogy összetörjön saját gerincességembe, megbízhatóságomba vetett bizalmam. Nem tudom, hogy ott hogyan tudtam volna helytállni. De mások példáján is látom, nem bízhatom a magam erejében, sem az általam tisztelt emberekében. Bízni csak benned bízhatom, Atyám. Te szánalommal nézed gyermekeid küszködését, és megsajnálod őket. Tőled kérek bocsánatot, amikor én is elbuktam kísértések között. Fogadj vissza, mint Pétert! Ámen.

Krisztus mindenek felett -A MEGISMERÉS ÚTJA

Oswald Chambers -

"Ha valaki cselekedni akarja az Ő akaratát, megismerheti e tudományról (tanításról), vajjon Istentől van-e..." (Jn 7,17)

 

 

A szellemi megértésnek nem az értelem képzettsége, hanem az engedelmesség a feltétele. Amikor valaki tudományos ismeretre törekszik, akkor kíváncsi értelme vezeti; de ha Jézus tanításába kíván belelátni, ezt csak engedelmesség által érheti el. Amikor valami homályos előttem, bizonyos lehetek benne, hogy valamit nem akarok megtenni. Az értelmi dolgok területén a homály oka a tudatlanság; szellemi vonalon a sötétség oka az, hogy nem engedelmeskedem. Isten soha senkihez nem szól anélkül, hogy próbára ne tenné abban. Engedetlenkedünk, azután csodálkozunk rajta, miért nem jutunk előbbre a szellemi életben. Ha ajándékodat az oltárra viszed - mondja Jézus -, és ott megemlékezel arról, hogy testvérednek valami panasza van ellened..." (Mt 5,23-24) - egy szót se szólj nekem tovább, menj és hozd rendbe ezt az ügyet. Jézus tanító szava ott üt szíven minket, amiben éppen vagyunk. Egy pillanatig sem állhatunk meg előtte, ha szélhámoskodunk. Megnevel a legapróbb részletekig. Isten Szelleme felfedi önigazolásunkat; érzékennyé tesz olyan dolgokra nézve is, amikre azelőtt nem is gondoltunk. Amikor Jézus az Igében rád bizonyít valamit, ne bújj ki alóla! Ha kibújsz, vallásos szélhámos lesz belőled. Figyelj fel arra, amire csak a vállad vonogatod és mindjárt megtudod, miért nem fejlődsz szellemileg. "Előbb menj el...", még ha azt kell is kockáztatnod, hogy fanatikusnak tartanak: meg kell tenned, amit Isten mond neked.

Isten műhelyében- Sikeres ellenállás

Carl Eichorn -

"Vegyétek fel az Isten minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon és mindent elvégezve megállhassatok. "(Ef 6, 13) 

 A teljes fegyverzetről van itt szó, amelyből egy darabnak sem szabad hiányozni. Legyünk mindig annak a tudátában, hogy a Sátánnal és az ő szolgáival van dolgunk. De azért ne hárítsunk rá mindent és ne tegyük őt ún. bűnbakká. Mindent vagy a legtöbb rosszat a Sátánra próbálunk hárítani. De a gonoszság elsősorban bennünk van. Jakab apostol ezt nyomatékosan hangsúlyozza: "Mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága." Alázkodjunk meg minden rossz gondolattal kapcsölatban, ami felülkerekedik bennünk! A Sátán nem tudná azt felkelteni, ha nem rejtőzne bennünk a gonoszság magva. De már maga az is vigasztaló, ha elmondhatjuk: az ellenség van e dolog mögött! Isten gyermekeit sokszor környékezi az a veszély, hogy kishitűvé válnak, ha ismételten előjönnek a régi kísértések, amikre már úgy néztek, mint megharcolt és legyőzött dolgokra. Saját magukat sem értik, és olyan rejtélyes előttük; hiszen nem akarják a gonoszt, könnyek között vágynak tőle szabadulni, s azután jönnek pillanatok és órák, amikor a gonosz mégis félelmetes, lenyűgöző módon csalogatja őket. Ilyenkor közel állnak az elcsüggedéshez. Vigyázz! Az ellenség az, ne hagyd, hogy leverjen!

Vagy gyűlölködő emberekkel van dolgunk, talán legközelebbi hozzátartozóink gyötörnek. Kísértésünk, hogy megkeseredünk velük szemben. Felszabadító már az is, ha felismerjük: az ellenség áll mögöttük, az uszítja őket ellenünk, hogy féltékenységgel, daccal, engedetlenséggel és mindenféle gonoszsággal gyötörjön. Így csak eszközök és csak sajnálnunk kell, hogy a gonosz felhasználhatja őket. Nem vesszük tevékenységüket személyünk elleni támadásnak; látjuk azt a nagy harcot a világosság és sötétség között, amibe mint hívők belejutottunk.

Vannak gonosz napok, amikor az ellenség különösen erőteljesen száll síkra és támad ránk. Ilyen volt az Úr Jézus 40 napja a pusztai kísértéskor. De az ellenség sem dühönghet folyton. Isten mindig ád gyermekeinek kíméleti időt. Csak ne legyünk magabiztosak és ügyeljünk a gonosz napokra! Ilyenkor a kegyelem egét felleg borítja, nem érezzük az Úr közelségét. Úgy tűnik, mintha a Megváltó kiszolgáltatott volna az ellenségnek. Ez azonban csak látszat. Ő mégis ott van és ha rejtve is, de tart minket.

Isten ígéreteinek tárháza -Több, mint puszta szó

C. H. Spurgeon -

"Nektek adom meg a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket" (Csel 13,34)

 

Az embereknél semmi sem biztos, Istennél viszont minden az. Ez kiváltképpen vonatkozik a szövetségre, amelyet Isten velünk kötött, amint Dávid mondja: "Örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett és biztosított mindent" (2Sám 23,5).

Biztosak vagyunk abban, hogy az Úr komolyan veszi kegyelmét. Az Ő ígérete nem puszta szó, hanem igazság és hatalom. Kegyelme valóságos kegyelem. Még ha úgy látszik is, mintha a halál meghiúsítaná beteljesedését, akkor is megáll, mert Urunk beváltja szavát.

Biztosak lehetünk abban, hogy az Úr megadja szövetséges népének a megígért áldásokat. Választottai sorra-rendre mind részesülnek benne. Valamennyi gyermeke, a legkisebbtől a legnagyobbig, számíthat erre.

Biztosak lehetünk abban is, hogy az Úr ezután is megadja kegyelme ajándékát népének. Nem azért ad, hogy visszavegyen. Amit idáig kaptunk Tőle, csak záloga mindannak, amit még ezután fogunk megkapni: Amit még nem kaptunk meg, az éppoly biztosan a miénk lesz, mint amit már megkaptunk. Ezért csendesedjünk el, és várjuk az Urat. Nincs okunk a legkisebb kétkedésre sem. Isten szeretete, Igéje és hűsége biztos. Sok bizonytalan dolog van, de ez biztos.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Alfred Christlieb -

És mikor mentek és beszélgettek, egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztotta őket egymástól. És felment Illés a szélvészben az égbe. (2.Kir. 2,11)

Ez a vers egy hűséges bizonyságtevő mennyei hazájába való hazaviteléről szól. Egy kissé fellebben a láthatatlan világot eltakaró függöny. Nem akarjuk kíváncsi szemmel meglesni azt, amit Isten eltakart előlünk, egyszerűen a hazavitel időpontjára és módjára figyelünk.

Az időpontról ezt olvassuk: "mikor mentek és beszélgettek..." Minden egyszerűen történt. Illés ment azon az úton, ahová Isten küldte; a beszélgetés pedig arról szólt, mi a legfontosabb Elizeusnak jövőbeni szolgálatában. Ilyen úton és ilyen beszélgetés közben ment végbe Illés elragadtatása.

Legyen utunk és beszédünk mindig olyan, hogy ne kelljen megrettennünk, ha Isten váratlanul elszólít bennünket innen! Az időpont mellett az elragadtatás módja is sokatmondó: Illést tüzes szekéren, tüzes lovakkal vitette haza Isten. Mennyire illik Isten szolgájának életéhez ez a befejezés! Egész munkálkodása olyan volt, mint a tűz, az Úr dicsőségéért való tüzes buzgóság töltötte el. Egyszer-egyszer úgy jelent meg, mint a szélvész. Most a szélvészben viszi a tüzes szekér haza. Isten övéinek olyan véget ajándékoz, ami méltó az életükhöz! Bizonyára Illésnek egyedülálló jelentősége van Isten országában, azonban Isten leggyengébb gyermekének is lehet az a vigasztalása, hogy egykor úgy vitetik haza, mint a szegény Lázár az angyalok által Ábrahám kebelébe.

Egy öreg zarándok mondta egy régen várt útépítésnél: "Az én utam már régen kész és a kocsim is"!

Varga László - Isten asztaláról

Varga László - Isten asztaláról

"Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Efezus 2,10 )

 

 

Mindennek, amit Isten teremtett, rendelt, összehangzó célja van. Az élettelen világba Isten csodálatos lehetőségeket teremtett ahhoz, hogy gyermeke, az ember, boldogan élhessen. A búzának, a petróleumnak, az atom erejének, mindennek az a rendeltetése, hogy szolgálja az ember boldogságát. Az átok, hogy "tövist és bogáncsot hajt neked a föld" (1Móz 3,18), hiábavalóvá teszi a föld minden gazdagságát. Amíg az ember nem Isten rendelése szerint akarja azt felhasználni, tudásának, hatalmas civilizációjának minden eredménye több kárt okoz, mint hasznot. Azért várja a teremtett világ, hogy jelenjenek meg végre Isten fiai (Róm 8,19), a Krisztus Jézusban újjáteremtett, az Ő törvényét, az önzetlen szeretet törvényét szolgáló emberi közösség, mely Isten segítségével képes lesz arra használni javait, amire Isten szánta. Ezt nem elég várni. Erős hittel kell azon fáradozni, hogy a teremtett világ hang nélküli dolgai általunk hangot nyerjenek, Isten nagyságát, jóságát, szeretetét hirdessék, és minél több örömöt okozzanak embertársainknak. Ehhez szükséges a tudomány és hit egységének egyre több reményt adó helyreállása, és eredményeiknek hitből fakadó alkalmazása a társadalom életében.

Teremtő Istenem, köszönöm, hogy boldogságunkra teremtetted a világot, minket pedig egymást szolgáló cselekedetekre. Olyan fájdalmas, hogy a hitetlenségünk, önzésünk, gyűlölködésünk annyi mindent hiábavalóvá tett nekünk ajándékozott lehetőségeinkből. Hadd ismerjük fel azokat az alkalmakat, amelyeket nekünk készítettel, Urunk! Te már annyiszor megtetted, hogy új nemzedéknek új hitet adtál. Küldd el újra Szentlelkedet, fordítsa vissza magad felé hitét vesztett nemzedékünk lelkét! Teremts újjá bennünket Krisztus Jézusban! Adj végre olyan életet, amikor nem kell gyűlölnünk senkit, és minket se gyűlöl senki, amikor együtt tudjuk egymás javára használni teremtett világod kincseit! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- A NAPPAL FIAI

Andrew Kuyvenhoven -

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 13,11-14 

 

 

11 De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: 

12 az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. 

13 Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, 

14 hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.

"Mint nappal illik, tisztességben járjunk." (Róm 13,13)

Isten alkotta a nappalt és az éjszakát. A nappal a munkára és a játékra szolgál. Az éjszaka az alvásra. A gyermekeknek beszélünk erről a szabályról. Ha nem fekszenek le időben, reggel durcásak lesznek. Mivel a felnőtteknek senki sem mondja meg, hogy mikor kell lefeküdniük, gyakran túl sokáig maradnak fenn. Akkor aztán nem nagyon sokat ér a másnapi teljesítményük.
A Biblia egy szóképet épít Istennek erre a szabályára. Azonban nem azokat érti a Biblia a nappal fiain, akik idejében fekszenek le vagy idejében kelnek fel. A nappal fiai azok, akik felkeltek, amikor a "Világ Világossága" felragyogott nekik.
Isten üdvtörténetének az órája akkor ütötte el a "kelj fel, és kezdj élni" órát, amikor Jézus véghezvitte az üdvösség hatalmas tetteit.
A nappal fiai azok, akik számára az üdvösség Jézus Krisztusban eljött. Az ilyenek többé már nem élnek a sötétségben. Akik sötétségben élnek, nem ismerik Krisztust. Magatartásukkal nyilvánvalóvá teszik, hogy nem ismerik Jézust.
A Bibliának ezt a szakaszát arra használta egyszer Isten, hogy megtérítse Augustinust, az óegyház nagy tanítóját. Augustinus sötétségben élt - vad éjszakai életet élt - , de megtért, és az egyház legbefolyásosabb tanítója lett.
Ugyanazok a bibliai igék, melyek őt megtérítették, azt mondják nekünk, hogy úgy éljünk, mint a nappal fiai. Erkölcsi magatartásunknak ki kell tudni állni a nappal ragyogó fényét.
A 12. vers második felében Pál "a sötétség cselekedeteit" említi, melyeket a sötétség gyermekei gyakorolnak. Hat szót használ. Az első kettő az ivászattal függ össze, a második kettő a nemi züllöttség jelölésére vonatkozó szó, míg a harmadik szópár (viszálykodás és irigység) mindig együtt jár az ilyen züllöttséggel. Ezek szöges ellentétben állnak a keresztyén szeretettel.
A bűnök, melyeket a sötétség fiai követtek el, a római éjszakai életet idézik. Ugyanezekkel a szavakkal lehetne azonban leírni azt a sötétséget is, amely kultúránk nagy részére rátelepedett.
Mint a nappal fiaihoz illik, ne vállaljunk semmiféle közösséget ezekkel a bűnökkel.

Krisztus mindenek felett- TISZTASÁG

Oswald Chambers -

"...a szívből származnak..." (Mt 15,18-20).

 

 

Azzal kezdjük, hogy a tudatlanságunkban bízunk és elnevezzük ártatlanságnak; aztán ártatlanságunkba helyezzük bizodalmunkat és elnevezzük tisztaságnak; mikor aztán Urunk éles kijelentéseit halljuk, vállat vonva mondjuk: "Soha nem éreztem a szívemben semmit ezekből a borzalmas dolgokból." Rossz néven vesszük, hogy Jézus Krisztus leleplezi ezeket a dolgokat. - Vagy Jézus Krisztus a legfőbb tekintély az ember szíve felett, vagy arra sem érdemes, hogy figyelemre méltassuk. Merek-e bízni az Ő átható éleslátásában, vagy inkább bízom a magam ártatlanságnak nevezett tudatlanságában? Ha tudatosan próbálok ártatlan lenni, valószínűleg eljutok arra a pontra, ahol borzadva ébredek rá, hogy igaz, amit Jézus Krisztus mond; és egészen elrémülök a bennem rejlő rettenetes lehetőségektől. Amíg az ártatlanságom mögé menekülök, addig "bolondparadicsomban" élek. Csak a gyávaság és a civilizált élet őrzött meg attól, hogy nem züllöttem el, de amikor mezítelenül állok Isten előtt, akkor látom, hogy Jézus Krisztus diagnózisa igaz. Egyetlen biztos oltalom van: ez Jézus Krisztus váltsága. Ha kész vagyok magam kiszolgáltatni neki, nem kell megtapasztalnom a szívemben szunnyadó szörnyű lehetőségek valóra válását. A tisztaság elérhetetlenül mélyen van, természetes úton nem érem el; de amikor a Szent Szellem lakozást vesz bennem, azt a szellemiséget teszi életem középpontjává, ami Jézus Krisztus életében nyilvánvaló volt, és ez a Szent Szellem, aki a szeplőtlen tisztaság.

Isten műhelyében- Szent küzdelem

Carl Eichorn -

Legyetek erősek az Úrban és az Ő hatalmas erejében. (Ef 6/10)

 

 

Hívő keresztyénnek lenni harcot jelent. A megszentelt élet küzdelmes élet. Hinni azt jelenti: győzni a világ felett (1 Ján 5, 4-5). Isten népére érvényes ez az Ige: "Az Úr hadakozik értetek, ti pedig veszteg legyetek" (2 Móz 14, 14; 2 Krón 20, 6). A mi harcunk az, hogy hitet nyerjünk, mert az Úr hit által a mienk. Akkor Ő veszi át a harcot és viszi "lelkünk perét" (Jer sir 3, 58). Csak akkor várhatjuk el valakitől, hogy erős legyen, ha erőforrása van. Nekünk az Úr Jézus a kiapadhatatlan forrásunk. Ő mindenki számára elérhető. "Öltözd fel erődet" - szól a próféta (Ézs 52, 1). Tulajdonképpen milyen erőt kapunk mi Jézusban? Nem testi, fizikai erő ez, nem is olyan erő, amit gép termel. Ez a szeretet ereje. A legnagyobb hatalom! Ha megnyílunk Jézus szeretete előtt és az a szeretet hat ránk, megtapasztaljuk csodálatos erejét. Úgy vonz magához minket, hogy fel tud oldani a világhoz vagy saját személyünkhöz való megkötöttségeinktől. A világ is hatalmasan vonz, de a keresztre feszített még hatalmasabban! Engedd át magad az Ő szeretete vonzásának, akkor szabaddá leszel megkötöttségeidtől. Szabadítsd ki magadat az által, hogy Jézus szeretetéhez kötözöd magad. A Megváltó szeretete győztes erő. Az apostollal együtt így kiálthatsz fel: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." Csak akkor tapasztaljuk meg, milyen erős az ellenség, ha harcba szállunk ellene. Amíg készségesen alárendeljük magunkat neki, nem érezzük hatalmát. Megkötözöttségünket is csak akkör érezzük, ha ki akarunk szabadulni belőle. De Jézus győzött!

Szükséges viszont, hogy saját gyengeségünket és tehetetlenségünket felismerjük, mert Krisztus ereje csak a gyengeségben munkálkodhat. Ahhoz, hogy Ő növekedjen, nekem alá kell szállanom. "Semmi vagyok" - ismeri be Pál saját magáról. Azok, akik természettől erősnek és erős akaratúnak érzik magukat, mélységesen érzik tehetetlenségüket, mikor a bűnnel és a Sátánnal kell harcolniok. "Erőnk magában mit sem ér, mi csakhamar elesnénk!" - kiáltott fel Luther is. Aki azt hiszi, hogy áll, közel van az elbukáshoz. Az önmagukban gyengék lesznek a legerősebbek, mihelyt gyengeségük hit által Krisztus erejével párosul. Engedjük, hogy naponta, sőt óránként áthasson, különösen a kísértések idején, az isteni szeretet bűnt eltörlő és mindent legyőző ereje.

 

Isten ígéreteinek tárháza-Mit tesz a kegyelem

C. H. Spurgeon -

"Azon a napon férjednek fogsz hívni - így szól az ÚR -, és nem hívsz többé Baálnak. Kiveszem szájából a Baálok nevét, nem emlegetik többé nevüket" (Hós 2,18-19)

 

 

Ez a nap már eljött. Nem tekintjük Istent Baálnak, zsarnok úrnak és parancsolónak, mert már nem a törvény, hanem a kegyelem ideje alatt élünk. Mert Jézusra, Üdvözítőnkre, mint barátunkra gondolunk, akit szívből szeretünk, s akihez az elszakíthatatlan isteni szeretet kapcsol minket. Az Úrra, a mi Istenünkre pedig úgy tekintünk, mint szeretett férjünkre, akihez megszentelt, bensőséges, szerető kapcsolat fűz. Ez nem azt jelenti, hogy kevésbé tiszteljük, hanem hogy sokkal jobban szeretjük Őt. Nem lettünk kevésbé engedelmesek, csak engedelmességünk magasabbrendűvé vált, mert a szereteten alapul. Nem reszketünk, ha fenyít, hanem örvendezünk szeretetének. Szolgából gyermekeivé lettünk, és kötelességeink teljesítése kiváltságot jelent számunkra.

Megtörtént ez már veled is, testvérem? Elvette a kegyelem a szolgai félelmet belőled, és megtöltött gyermeki szeretettel? Milyen boldoggá tesz ez a tapasztalat! Ezután az Úr napja már gyönyörűség lesz számunkra, és az istentisztelet soha nem fárasztó. Az imádság kiváltság, Isten magasztalása pedig ünnep. Az engedelmesség maga a mennyország, az Úrnak adakozni élvezet. Így minden megújul. Szánk telve van énekszóval, szívünk pedig örvendezik. Áldott legyen Krisztus, aki ilyen változást tud véghezvinni bennünk!

 

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Kilátás csak felfelé

"...Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy egyedül az Úr! "(Ézs 37,20)

 

 

Kr. e. 721, Asszíria nyugat felé terjeszkedik, az északi zsidó államot már meghódította, most Júda van soron. Jeruzsálem körül bezárult az ostromgyűrű, az asszír király ultimátumot ad. Képviselője nagy hangon dicsekszik, fenyegetőzik, igyekszik megingatni a várfalon remegő emberek bizalmát Istenben és Ezékiás királyban is, aki viszont rendületlenül tartja a lelket a népben: az Úr megszabadít bennünket, megígérte. Aztán Ezékiás beviszi a templomba az ellenség levelét, és megrendítő imádságban kéri újra Isten szabadítását.

Ő sem tudja, hogyan és mikor ad az Úr segítséget, de bizonyos benne, hogy adni fog. Aztán másnap reggel hűlt helyét találják az asszír seregnek, mert valami járvány törhetett ki, „mindenfelé csupa holttest volt".

Ebben a reménytelen helyzetben Ezékiás belekapaszkodott Isten igéretébe, és teljesen őrá bízta népe sorsát. Aki ismeri az ilyen mély, tusakodó könyörgést, az tudja, hogy mennyire másként látja utána a hívő a nyomasztó terheket és önmagát is. Az imádságnak emelő ereje van, önmagunk és a bajaink fölé emel, és Isten közeléből látjuk a helyzetet.

Az imádságnak formáló ereje is van, átrendezi a gondolatainkat s még az arcvonásainkat is. Megszabadít a szorongástól, felszabadít a reménységre. Aki az Istennel való imádságos párbeszédből él, az olyan rejtett életet él, amelyről a világ mit sem tud, csak az áldásait tapasztalja. Az ilyen emberben már az eljövendő világ erői mozdulnak meg, sőt áradnak a környezetébe is. Ezért lesz áldássá.

Hasonló szorongattatásainkban bízzunk mi is Isten igéjében! Nem az számít, hogy mekkora az ellenség, hanem hogy milyen közel vagyunk az Úrhoz, mert nála készen van a szabadítás. Ő mondta:

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! És megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsolt 50,15)

 

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Alfred Christlieb -

"Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!" ---"Mikor az Úr Illést fel akarta vinni a szélvész által a mennybe, elment Illés és Elizeus Gilgálból. Illés ezt mondta Elizeusnak: Maradj itt, kérlek! ... Elizeus ezt felelte: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged!"(Mt. 5,16) 2.Kir. 2,1-2

 

 

Minden idők hívői örülhetnek, ha olyan hűséges prófétájuk van, mint Illés. Milyen nélkülözhetetlennek látszott ez a hűséges ember! Szerették volna, ha még hosszú ideig velük marad; de eljött az óra, amikor Isten magához akarta szólítani őt.

Így van ez mindig. Az áldott életű és hűséges szolgák életében is eljön a pillanat, amikor Isten haza akarja vinni őket a mennybe. Van eset, amikor szabad kérni az élet meghosszabbítását, de van, amikor Isten végzése megmásíthatatlan. Hajoljunk meg ilyenkor Isten akarata előtt és vigasztaljon meg bennünket az a drága tudat, hogy az Úr haza akarta vinni őket a mennybe.

Igénk a megmásíthatatlan isteni végzés mellett egy olyan kapcsolatot is mutat, ami nem szakad meg. Ez az, ami Illést és Elizeust összeköti. Háromszor kéri Illés Elizeust, hogy maradjon el tőle, de mindháromszor ünnepélyesen kijelenti Elizeus, hogy ezt soha nem teszi meg. Látjuk ebből, milyen hűségesen és szilárdan kapcsolódott mesteréhez. Nem múlandó lelkesedésből csatlakozott hozzá! Az a kapocs, amely hozzá fűzte, nem emberi volt. Isten Igéje és akarata kötötte össze őket (l.Kir.19,16). Ahol barátokat, házastársakat, munkatársakat maga Isten kapcsol össze, ott hiábavaló az erőfeszítés szétszakításukra, mint ahogy Saul sem tudta szétszakítani Dávid és Jonathán barátságát.

 

Varga László - Isten asztaláról

"Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek." (Máté 5,9)

 

 

Nem igazság, de valóság: akármilyen gyatra, buta, tehetetlen legyen egy hercegnek a fia, örökli apja rangját és vagyonát. Az emberektől egy életen keresztül megkapja a tiszteletet, de elvárják tőle, hogy rangjához méltóan viselkedjék, s elég szégyen, ha a háta mögött minden rangjával együtt megvetik és kinevetik. De nem kell ahhoz ilyen magas rang. Elég, ha becsületes nevet örököl egy méltatlan gyermek, milyen szégyen az az egész családnak! Hát még, ha tudatosan gyalázza apját, családját! Régi szabály: a rang kötelez. De hol van egy hercegi rang ahhoz képest, ha valaki az elérhető legmagasabb méltóságot kapja ajándékba, hogy Isten nevezi őt fiának, Krisztus testvérének? Ez a méltóság engem is megillet. Félelmetes örökség! Mennyire vagyok képes ahhoz tartani magam? Milyen szégyen, ha rólam is szól talán a Szentírásban található legsúlyosabb ítélet: "Miattatok káromolják az Isten nevét a pogányok között." De ahol megjelenik a békesség, ha valakiről az a közvélemény, hogy körülötte csend, jókedv, békesség terem, az biztos jele annak, hogy valóban tagja Isten családjának.

Jó Atyám, nagyon szégyellem, hogy nem tudok úgy élni, úgy viselkedni, hogy méltó legyek kegyelmedhez, hogy fiadnak nevezzenek, annak lássanak engem az emberek. Pedig úgy szeretnék élni! Fáj, ha szégyent hozok a nevedre. Ha ekkora méltóságot ígértél nekem, segíts, hogy méltó lehessek hozzá! Segíts, hogy legalább próbálgassam, naponta számba vegyem, mennyire sikerült áldani és mások által is áldatni szent nevedet! Fogadj be családi közösségedbe, adj bölcsességet és erőt, hogy ne csak keressem, de szolgáljam, építsem magam körül a békességet, családom, szomszédaim, munkatársaim között, s ha alkalom adódik, a nagy közösségekben, egyházban, népem és népek között. Segíts, hogy erre képes legyek, és irtsd ki belőlem mindazt, ami ezzel ellenkezik! Ámen.

 

Mindennap az Ige fényében-SZERETET ÉS TÖRVÉNY

Andrew Kuyvenhoven -

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 13,8-10 

 

 

8 Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.
9 Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: "Szeresd felebarátodat, mint magadat."
10 A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.

"A szeretet tehát a törvény betöltése."(Róm 13,10)

Csak akkor tanuljuk meg, hogy hogyan viselkedjünk felebarátaink iránt, ha már megtapasztaltuk, hogy Isten milyen magatartást tanúsít irányunkban.
Isten szeret minket. Az örök szeretet hozta mozgásba Isten egész megváltó munkáját. Azáltal jelentette ki szeretetének teljességét, hogy Fiát adta értünk, bűnösökért. És úgy tart meg Isten bennünket saját szeretetében, hogy ajándékul szívünkbe adja a Szentlelket.
Most mi vagyunk soron, hogy adjunk. De bármit adunk is, először kapnunk kell. Mi nem tudunk olyan fajta szeretetet produkálni, amilyenről a Biblia beszél. Nincs meg bennünk ez a szeretet. Ezért nem tudtuk megtartani a törvényt, hisz a törvény azt kívánja tőlünk, hogy szeressünk. És mi nem tudjuk azt adni, amit Isten megkövetel, míg Isten maga nem adja nekünk azt, amit ő kér tőlünk.
A szeretet a törvény betöltése. Azzal, hogy tartózkodunk a gyilkosságtól és a gyűlölettől, még nem tettük meg amit Isten parancsolt. A törvény azáltal teljesül be, hogy szeretünk. Nem elég ha tartózkodunk más tulajdonának az ellopásától. Meg kell tanulnunk szeretetben megosztani másokkal azt, amit Isten ránk bízott. És Istentől tanulunk szeretni. Ha megismerjük Istennek a Krisztusban megmutatkozó szeretetét, és ha ez a szeretet a miénk lesz a Lélek által, akkor kezdünk szeretni.
Ezért a dicsekvésnek nincs helye a keresztyén életben. Amit felebarátunknak adunk, azt előzőleg Istentől kaptuk.
Némelyek félreértik a Bibliának a szeretetről szóló tanítását. Úgy gondolják, hogy a szeretet helyettesíti a törvényt, és hogy a szeretet egy olyan szívbéli érzés, amelyet most már, mint a keresztyén magatartás szabályát kell követnünk.
Azonban a törvény nélküli szeretet nem a Lélektől van, ugyanúgy, ahogy a szeretet nélküli törvény sincs Istentől. Amit a törvény megkövetel, azt csak a szeretet által adhatjuk meg. És csak azok tudnak ilyen engedelmességet tanúsítani, akik már új életet és szeretetet kaptak Jézus Krisztus által.
Csak miután hittünk az evangéliumnak, azután kezdhetjük el a törvény betöltését. Minél többet ismerünk Isten szeretetéből, annál jobban tudunk engedelmeskedni Isten törvényének. Mert tőle, általa és érte van minden, még a mi engedelmességünk is.

 

Krisztus mindenek felett-BOLDOG VAGYOK-E ÍGY?

Oswald Chambers -

"Boldogok, akik..." (Mt 5,3-10)

 

 
Jézus szavai, először olvasva, csodálatosan egyszerűeknek látszanak, nem lepnek meg. Figyelembe se vesszük őket. Elsüllyednek tudatalatti világunkba. A boldogságmondások például szelíd, szép parancsolatoknak tűnnek a világtól elvonult és reménytelen embereknek. De úgy tűnik, nem sok gyakorlati hasznuk van a hétköznapok világában, amelyben élünk. Mégis csakhamar rájövünk, hogy a boldogságmondásokban benne van a Szent Szellem robbantó ereje. Bizonyos körülmények között robbanó erővel hatnak; és amikor a Szent Szellem valamelyik mondást emlékezetünkbe idézi, akkor ezt mondjuk: "Milyen meglepő kijelentés!" - ilyenkor döntenünk kell, belemegyünk-e abba a hatalmas szellemi átalakulásba, ami végbemegy életkörülményeinkben, ha engedelmeskedünk ennek a tanításnak. Ilyen módon munkálkodik a Szent Szellem. A Hegyi beszéd szó szerinti magyarázásához nem kell újjászületnünk: az gyerekjáték. De ha a Szent Szellem által életünk különböző helyzeteire vonatkoztatjuk Urunk szavait, ez szent és komoly feladat. Tapasztaljuk robbantó erejét. Jézus tanítása kiesik természetes nézeteink keretéből; először meglepő nyugtalanságot teremt. Tetteinket és szavainkat hozzá kell igazítanunk Jézus Krisztus tanításaihoz. A Szent Szellem ezt esetről esetre megteszi. A Hegyi beszéd nem szabályok és törvények gyűjteménye, hanem annak az életnek a leírása, amit akkor élünk, amikor a Szent Szellem munkálkodik bennünk.

 

Isten műhelyében- Újrakezdés kegyelemből

Carl Eichorn -

"Ekkor hátrafordult az Úr, rátekintett Péterre. És megemlékezett Péter az Úr szaváról, amint neki mondta: Mielőtt ma a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem. És kiment Péter és keservesen sírt. " (Lukács 22, 61-62) 

 

 Az Úr felemelte elbukott tanítványát. Már bukása előtt imádkozott érte, hogy a hite el ne fogyatkozzék és most, amikor a főpap udvarában Péter mellett vezették el, odafordult feléje. Jézus nem merült el oly mélyen a saját szenvedésébe, hogy ne lett volna egy pillantása tanítványa számára. Még az sem tartotta vissza, hogy Péter olyan gyalázatosan megtagadta Őt. Nem gondolkodott úgy, mint mi: "Ha te nem akarsz tudni rólam, te sem létezel többé a számomra." Komolyan, de nem lesújtóan nézett rá; mély irgalom csillant fel tekintetében. Ez át meg átjárta tanítványát és felébresztette tompa kábultságából. Magához tért és visszaemlékezett az Úr elfelejtett szavára: "Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem." Ekkor zuhant rá teljes súlyával a bűn. De mégis úgy érezte: "A Megváltó nem vetett el teljesen, még van számomra egy pillantása, még tudomást vesz rólam." Ez megolvasztotta kemény szívét, kiment és keservesen sírt.

A Megváltó nem veti el mindjárt az elesett tanítványt. Péterért már bukása előtt imádkozott, hogy el ne fogyatkozzék a hite, nehogy meghasonlásában és kétségbeesésében úgy fejezze be életét, mint Júdás. Nekünk is Ő az egyetlen szószólónk az Atyánál, ha vétkezünk. Ránk is vet egy tekintetet, ha eltévedünk, és ez mindig kijózanítólag hat. - János látja Isten Bárányát, akinek hét szeme van. Ez Isten hét Lelke. Egyszer nyugtalanít és megijeszt, ha elvetnivalót fedez fel bennünk, máskor ismét kegyelmesen néz ránk, úgy hogy a bűne miatt aggódó szív megvigasztalódik. Sokszor az Igét teszi hathatóssá egy-egy ilyen ránknézésével és teljesen személyessé válik a szava, vagy egy régebben befogadott Igét juttat eszünkbe és világosság árad szét bennünk.

Jézus nem vonja meg tőlünk "szelíd szemét", ha ránk rohant a gonosz és mint Pétert, minket is legyőzött. Ez a tanítvány tudatosan, de mégsem szándékosan vétkezett, mint Júdás vagy Ananiás és Safira. Nagy bukása és a még nagyobb kegyelem, amit átélt, irgalmassá és alkalmassá teszi Pétert arra, hogy megtévedő, gyenge testvéreit hitben és kegyelemben erősítse. Amint Jézus feléje fordult, úgy fordult később ő is elesett testvéreihez.

 

Isten ígéreteinek tárháza-Semmi ne rémítsen!

C. H. Spurgeon -

"Te pedig menj a vég felé! Elpihensz majd, de föltámadsz kijelölt sorsodra a végső napon!"(Dán 12,13)

 

Nem értünk minden próféciát, mégis örömmel, és nem viszolyogva fogadjuk azokat. Atyánk döntései között egy sincs olyan, amelytől gyermekeinek meg kellene ijedniök. Még ha a pusztító utálatosság kerül is uralomra, az igazi hívő akkor sem fog beszennyeződni, sőt megtisztul és megérlelődik a próbák között. Még ha az egész föld lángba borul is, a választottakon a tűznek még a szaga sem lesz érezhető. Ha az elemek felbomlanak és minden összeomlik is a földön, az Úr Isten akkor is megőrzi az övéit.

Kötelességünket nyugodt elszántsággal teljesítve, a küzdelmekkel bátran szembenézve és a szenvedések között béketűréssel haladjunk előre utunkon, ne térjünk le róla, se ne álljunk meg tétován. Nemsokára véget ér; menjünk rajta, amíg a célt el nem értük.

Odaát nyugalom vár ránk. Minden bizonytalan e világon, de életünk alapja biztos. Isten szeretete szilárd: megnyugodhatunk benne, békessége folyamként árad ránk, nem apad el. Örök részünk van a mennyei Kánaánban, és ezt megkapjuk, akármi jöjjön is. Isten méltó osztályrészt ad mindazoknak, akik, mint Dániel, mernek az igazság és a szentség mellett dönteni. Még az oroszlánok vermébe vetve sem veszítjük el biztos örökségünket.

Isten ígéreteinek tárháza- Tökéletes tisztaság

C. H. Spurgeon -

"Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába" (Jel 3,5)


Kereszt harcosai, ne adjátok fel a küzdelmet! Ne nyugodjatok, amíg teljes nem lesz győzelmetek, mert az örökkévaló jutalom megéri, hogy egész életetekben harcoljatok érte.

Íme, tökéletes tisztaság vár rátok. "Néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat", jutalmuk a szeplőtlen tisztaság. Magasztos elhivatásunk jutalma a tökéletes szentség: ne tékozoljuk el!

Milyen nagy lesz az öröm! Ünnepi ruhát ölthetsz, mint aki menyegzőre hivatalos; az öröm ruháját öltheted magadra, és ragyogni fogsz a boldogságtól. A fájdalmas küzdelmet a lelkiismeret békessége és az Úrban való öröm váltja fel.

Lásd, ha győztél, ünnepelhetsz. Pálmaág, koszorú és fehér ruha lesz a jutalmad. Úgy bánnak veled, mint győztessel, és az Úr is elfogadja győzelmedet.

Besoroltatol a papi rendbe: Ott állsz az Úr előtt olyan ruhában, amilyet Áron fiai viseltek; hálaáldozatot mutatsz be neki, és az imádat tömjénfüstjével lépsz színe elé.

Ki ne akarna harcolni az Úrért, aki még a legkisebb szolgájának is ilyen nagy jutalmat tartogat! Ki ne akarná Krisztusért vállalni, hogy bolondnak mondja a világ, amikor odaát a dicsőség fehér ruhája vár rá?

Isten műhelyében- Súlyos bukás

Carl Eichorn -

"Péter elkezdett átkozódni és esküdözni: nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek. "(Márk 14, 71)

 

Ilyen mélyre eshetnek Jézus tanítványai! Néhány órával előbb még bizonygatta: kész vagyok veled a halálba menni - most pedig megtagadja Jézust. Azt állítja, hogy nem ismeri, tudni sem akar róla, átkozza magát és hamisan esküszik. Hogyan lehet ilyen rövid idő alatt ilyen nagyot esni? Péter bízott az érzéseiben, a szíve hangulatában, amely olyan melegen dobogott Mesteréért. Nem hitt Jézus szavának: Most nem jöhetsz utánam! Mindenre képesnek tartotta magát és elbukott. Belekeveredett a gonosz bandába a főpap udvarában és melegedett a tüzük mellett.

Ha hivatásunk folytán kerülünk istentelenek társaságába, akkor bízhatunk az Úrban, hogy sértetlenül megőriz minket. De komolyan kell keresnünk az Ő védelmét, engednünk kell, hogy felfegyverezzen és oltalmazzon, amikor olyan emberek közé megyünk, akik semmit sem akarnak tudni Istenről. Tapasztaltuk már, hogy a hitetlen környezet gyengít és lehúz? - Minden embernek van valamilyen lelki atmoszférája. Isten gyermekei mennyei levegőt hordoznak, köztük megerősödünk és felfrissülünk. A világ embere sokszor pokoli légkört áraszt, s ha ilyenek vesznek körül, nem könnyű szilárdan megállnunk. - Péter elbukott; aztán elbukott másodszor és harmadszor is! Péter egyre mélyebbre zuhant, megátkozta saját magát, ha nem igaz, amit mond. Hazudott! - Nem dobunk rá követ, mert aki ismeri saját magát, az tudja hogy az ember minden rosszra képes, ha az Úr erős keze meg nem tartja hit által. Még az is lehetséges, hogy egyazon órában a lelki felemelkedettség magaslatán az Úrnak elkötelezve magunkat, kész vagyunk érte meghalni, de kész vagyunk megtagadni is Őt. Ne higgy a szívednek! Aki a szívére bízza magát, az balga. Csak az Úrban bízzál, önmagaddal szemben légy bizalmatlan.

Péter bukása a mi vigasztalásunkra van feljegyezve. Vajon mi mindig hűségesek voltunk? Soha nem tagadtuk meg az Urat? Megálltunk a próbákban? Soha nem volt vereségünk a hit harcában? - Egyikünk sem hős, ha magunkra maradunk. A test erőtelen, csak az Úrban, az Igébe vetett hitben lehetünk erősek. Vereségeken át visz az út, míg teljesen megszabadulunk gőgös önbizalmunktól.