Ez Péter tagadásának szomorú története. Milyen gyáva, milyen aljas ez a "kőszikla"! De aki nem volt hasonló helyzetben, ne ítélje meg! Aki volt a politikai rendőrség fogdájában, akit ott barátairól, meggyőződéséről, titkos beszélgetéseiről szakértelemmel vallattak, az tudja, miről van szó. Az ember meg volt győződve arról, hogy ő maga százszázalékosan megbízható, de egyszer csak kétségbeesetten döbbent rá, hogy míg megfeszített figyelemmel védte egyik barátját, elkottyintott valamit a másikról. És keményen tagadta, hogy ismeri azt, akit legjobban tisztel, nehogy azt is belekeverje a maga dolgába. Aki onnan kijött és azt állítja, hogy ő minden kijelentésén tökéletesen uralkodott, annak egy szavát se hihetjük. Nagyon gyenge az ember, amikor tehetetlenül egyedül marad halálos ellenségek gyűrűjében. De van egy határ: Istent, hitünket még ott sem tagadhatjuk meg, mert azzal senkit, semmilyen ügyet meg nem védünk. Azonban az, hogy éppen Péter, akit Jézus nevezett el Kősziklának, ilyen mélyre jutott, reményt ad annak, aki valaha elbukik.
Kegyelmes Istenem, köszönöm, hogy Te nemcsak gáncs nélküli hősök példáját adod elém, hanem elbukott tanítványaid gyengeségével is biztatod gyenge gyermekeidet. Köszönöm, ha soha nem engedtél engem olyan helyzetbe jutni, hogy összetörjön saját gerincességembe, megbízhatóságomba vetett bizalmam. Nem tudom, hogy ott hogyan tudtam volna helytállni. De mások példáján is látom, nem bízhatom a magam erejében, sem az általam tisztelt emberekében. Bízni csak benned bízhatom, Atyám. Te szánalommal nézed gyermekeid küszködését, és megsajnálod őket. Tőled kérek bocsánatot, amikor én is elbuktam kísértések között. Fogadj vissza, mint Pétert! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése