Carl Eichorn -
"Péter elkezdett átkozódni és esküdözni: nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek. "(Márk 14, 71)
Ilyen mélyre eshetnek Jézus tanítványai! Néhány órával előbb még
bizonygatta: kész vagyok veled a halálba menni - most pedig megtagadja
Jézust. Azt állítja, hogy nem ismeri, tudni sem akar róla, átkozza magát
és hamisan esküszik. Hogyan lehet ilyen rövid idő alatt ilyen nagyot
esni? Péter bízott az érzéseiben, a szíve hangulatában, amely olyan
melegen dobogott Mesteréért. Nem hitt Jézus szavának: Most nem jöhetsz
utánam! Mindenre képesnek tartotta magát és elbukott. Belekeveredett a
gonosz bandába a főpap udvarában és melegedett a tüzük mellett.
Ha hivatásunk folytán kerülünk istentelenek társaságába, akkor
bízhatunk az Úrban, hogy sértetlenül megőriz minket. De komolyan kell
keresnünk az Ő védelmét, engednünk kell, hogy felfegyverezzen és
oltalmazzon, amikor olyan emberek közé megyünk, akik semmit sem akarnak
tudni Istenről. Tapasztaltuk már, hogy a hitetlen környezet gyengít és
lehúz? - Minden embernek van valamilyen lelki atmoszférája. Isten
gyermekei mennyei levegőt hordoznak, köztük megerősödünk és
felfrissülünk. A világ embere sokszor pokoli légkört áraszt, s ha
ilyenek vesznek körül, nem könnyű szilárdan megállnunk. - Péter
elbukott; aztán elbukott másodszor és harmadszor is! Péter egyre
mélyebbre zuhant, megátkozta saját magát, ha nem igaz, amit mond.
Hazudott! - Nem dobunk rá követ, mert aki ismeri saját magát, az tudja
hogy az ember minden rosszra képes, ha az Úr erős keze meg nem tartja
hit által. Még az is lehetséges, hogy egyazon órában a lelki
felemelkedettség magaslatán az Úrnak elkötelezve magunkat, kész vagyunk
érte meghalni, de kész vagyunk megtagadni is Őt. Ne higgy a szívednek!
Aki a szívére bízza magát, az balga. Csak az Úrban bízzál, önmagaddal
szemben légy bizalmatlan.
Péter bukása a mi vigasztalásunkra
van feljegyezve. Vajon mi mindig hűségesek voltunk? Soha nem tagadtuk
meg az Urat? Megálltunk a próbákban? Soha nem volt vereségünk a hit
harcában? - Egyikünk sem hős, ha magunkra maradunk. A test erőtelen,
csak az Úrban, az Igébe vetett hitben lehetünk erősek. Vereségeken át
visz az út, míg teljesen megszabadulunk gőgös önbizalmunktól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése