"Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek." (Máté 5,9)
Nem igazság, de valóság: akármilyen gyatra, buta, tehetetlen legyen egy hercegnek a fia, örökli apja rangját és vagyonát. Az emberektől egy életen keresztül megkapja a tiszteletet, de elvárják tőle, hogy rangjához méltóan viselkedjék, s elég szégyen, ha a háta mögött minden rangjával együtt megvetik és kinevetik. De nem kell ahhoz ilyen magas rang. Elég, ha becsületes nevet örököl egy méltatlan gyermek, milyen szégyen az az egész családnak! Hát még, ha tudatosan gyalázza apját, családját! Régi szabály: a rang kötelez. De hol van egy hercegi rang ahhoz képest, ha valaki az elérhető legmagasabb méltóságot kapja ajándékba, hogy Isten nevezi őt fiának, Krisztus testvérének? Ez a méltóság engem is megillet. Félelmetes örökség! Mennyire vagyok képes ahhoz tartani magam? Milyen szégyen, ha rólam is szól talán a Szentírásban található legsúlyosabb ítélet: "Miattatok káromolják az Isten nevét a pogányok között." De ahol megjelenik a békesség, ha valakiről az a közvélemény, hogy körülötte csend, jókedv, békesség terem, az biztos jele annak, hogy valóban tagja Isten családjának.
Jó Atyám, nagyon szégyellem, hogy nem tudok úgy élni, úgy viselkedni, hogy méltó legyek kegyelmedhez, hogy fiadnak nevezzenek, annak lássanak engem az emberek. Pedig úgy szeretnék élni! Fáj, ha szégyent hozok a nevedre. Ha ekkora méltóságot ígértél nekem, segíts, hogy méltó lehessek hozzá! Segíts, hogy legalább próbálgassam, naponta számba vegyem, mennyire sikerült áldani és mások által is áldatni szent nevedet! Fogadj be családi közösségedbe, adj bölcsességet és erőt, hogy ne csak keressem, de szolgáljam, építsem magam körül a békességet, családom, szomszédaim, munkatársaim között, s ha alkalom adódik, a nagy közösségekben, egyházban, népem és népek között. Segíts, hogy erre képes legyek, és irtsd ki belőlem mindazt, ami ezzel ellenkezik! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése