|
Három hívő fiatalról van szó, akik magas tisztséget töltenek be a babiloni
király udvarában. A király egységes vallást akar bevezetni birodalma
sokféle népe között, ezért egy arany bálványt állíttat fel, amit mindenki
köteles imádni. Azonfelül szolgálhat akárhány istennek, de a közös
bálványt tagadni állampolgári engedetlenséget, lázadást jelent. Büntetése
bedobatás az izzó vasolvasztó kemencébe. A három fiatal inkább ezt
választja, de a bálvány előtt nem hajlandó meghajolni. Őrültség. Mindenki
más megteszi. Ők sem biztosak abban, hogy Isten kiszabadítja őket a
tűzből. De azt tudják, hogy ha akarja, megteheti. A döntés Istené, nem az
övék. Ez a kis tagmondat: "de ha nem tenné is", bizonyítja hűségüket. A
"nem hódolunk" a hit ereje és tehetetlensége. Félek, szeretnék
megmenekülni, nincs kedvem szembeszállni a hatalommal, nem vagyok lázadó,
de Istent meg nem tagadhatom. Elégszer találkoztunk ezzel a kényszerrel a
kommunizmusban, de sajnos, még ma is. Képesek lennénk-e nemet mondani?
|
|
Uram, köszönöm, hogy ma senki nem kényszerít, hogy Téged megtagadjalak. De
a megalkuvás ma is nagy kísértés. Ha nem is halál, de komoly veszteségek
származhatnak az ellenállásból, és én gyenge vagyok hozzá. Erősítsd meg a
hitemet, mindenekelőtt, hogy biztosan tudjam, hogy Te megalkuvás nélkül is
jóra vezeted sorsomat. De többet is kérek. Ennek a mondatnak erejét: ha nem
tennéd is, ha bajban maradnék is, ha súlyos veszteségek érnének is, akkor
se legyek hajlandó a legkisebb dologban sem hitem, hűségem, meggyőződésem
ellen tenni és szólni. Csak Te adhatsz ehhez erőt. Szabadíts meg
veszedelmektől, de ha nem tennéd is, adj erőt a helytállásra! Ámen.
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése