Mindennap az Ige fényében- HALÁL ÉS FELTÁMADÁS

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 6,1-11

1 Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem?  
2 Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?  
3 Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk?  
4 A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.  
5 Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is.  
6 Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.  
7 Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől
8 Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk.  
9 Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta.
10 Mert aki meghalt, az meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, aki pedig él, az az Istennek él.  
11 Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban.


"Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban." (Róm 6,11) 



Az evangélium prédikálásának már a legelejétől kezdve azt a kifogást emelték az emberek, hogy a kegyelem veszélyes. Ha minden hangsúlyt Krisztus tetteire helyezünk, mi lesz a mi cselekedeteinkkel? És, ha Isten törvénye meg az emberi bűnök csak arra szolgálnak, hogy megmutassák Isten kegyelmének a nagyságát (Róm 5,20). Miért éljünk rendes életet? "Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem?" Vagy, ahogy egy régi katekizmus fogalmaz: "Nem nevel-e ez a tanítás könnyelmű és elvetemült embereket?" (Heid. Káté 64.k., a ford. megj.).
Csak akkor lesznek az emberek "könnyelműek és elvetemültek", amikor az egyházak az olcsó kegyelemmel házalnak. Ez soha nem történik meg, amíg az egyházak az evangéliumot hirdetik. A szerencsétlenség akkor következik be, amikor a tanítók árusítanak, az emberek pedig vásárolnak: kegyelmet Krisztus nélkül, ajándékot ajándékozó nélkül.
A keresztyén evangélium szerint az egy a sokakat képviseli. Ne felejtsük el azonban, hogy a sokak be vannak kebelezve az egybe. Akik hisznek Jézus Krisztusban, többé már nem ádámi emberek, hanem krisztusi emberek. Új testet alkotunk egy új hatalom uralma alatt, mely hatalom megváltó és megújító.
Ami Krisztussal történt, mindazokkal megtörtént, akik Krisztusban vannak. Ő meghalt, mi is meghaltunk. Ő feltámadt, mi is feltámadtunk, mert Krisztusba "bele vagyunk foglalva". "Meg vagytok keresztelve, ugye?" - mondja Pál. Nos akkor - hacsak nem űztek játékot az emberekkel a szavakkal és a vízzel - Krisztus halálában és feltámadásában részesültök, mert a keresztség a Krisztussal való egységünk valóságát tanúsítja.
Ezért "ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban." Ezt úgy kell csinálnunk, hogy gyakoroljuk hitünket.
A megkeresztelt keresztyének Krisztusban vannak. Ezért halottak vagyunk a bűnnek. A bűn nem tarthat többé igényt ránk. Krisztus meghalt, nemde? És én őbenne vagyok, ugye? Ezért ami elmúlt, elmúlt. És "az új" érkezett el. Vele együtt egy, az Istennek szentelt és a Lélektől kormányzott új életre támadtunk fel. Ez az új élet nem valamiféle erőmutatvánnyal kezdődik, hanem a hit tényeivel.