(2Korinthus 13:5)ű
Nem feltétlenül rossz, ha odafigyelünk önmagunkra, ha ez lelki növekedéshez vezet.
Vannak azonban, akik tévesen azt feltételezik, hogy ez egy bibliai parancs.
Végtére is nem azt mondta Isten, hogy vizsgáljuk meg önmagunkat?
Ezt szem előtt tartva tépelődni kezdünk: „Megütöm a mércét lelkileg? Megbántam igazán a bűneimet? Eleget imádkozom? Vajon Isten elégedett velem?” Az igazság az, hogy önmagunkra koncentrálva könnyen elcsüggedhetünk, és úgy érezhetjük, vereséget szenvedtünk.
Nézzük csak meg, mit mondott Isten valójában! A Szentírás csak kétszer említi az önvizsgálatot, és egyik helyen sem az önmarcangolásra tanít.
Az egyik esetben Pál azért intette meg a korinthusiakat, mert eltűrtek a gyülekezetben egy súlyos bűnt. Egy férfi viszonyt folytatott mostohaanyjával, és ez látszólag senkit sem zavart.
Mivel „nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek” (2Korinthus 12:21),
Pál ezt írta: „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jártok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg!”
A másik esetben a korinthusiak úrvacsora alatti viselkedését igazította helyre Pál.
Mivel néhányan részegre itták magukat az úrvacsorai borból, azt mondta: „Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból” (1Korinthus 11:28).
Pál nem azt javasolja, hogy megszállottan a hibákra fókuszálj, hanem arra buzdít, hogy inkább arra a felszabadító igazságra figyelj, hogy Jézus megfizette minden bűnöd árát – a múltbeliekét, a jelenben elkövetettekét és jövőbeliekét is.
A Biblia azt mondja: „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére” (Zsidók 12:2).
A növekedés, az öröm és a győzelem abban rejlik, hogy felhagyunk az egészségtelen önmarcangolással, és figyelmünket Krisztusra összpontosítjuk!
Önvizsgálat vagy önmarcangolás? (2)
„Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik.” (Lukács 12:37)
Akik saját magukra fókuszálnak, megkérdezhetik: „Mi a helyzet azokkal az igékkel, melyek kifejezetten azt mondják nekünk, hogy figyeljünk, virrasszunk éberen? Nem mind arról szólnak, hogy vigyáznunk kell magunkra?”
Ez jó kérdés, ezért vessünk egy pillantást néhány ilyen „figyelő” szakaszra a Szentírásban!
Önvizsgálat vagy önmarcangolás? (3)
„Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott” (Efezus 4:22)
Elvárja Isten, hogy növekedjünk és igyekezzünk fejlődni? Igen! De ahogy az önmarcangolás hiábavaló erőfeszítés, ugyanúgy az is, ha saját erőből próbálsz változni, mert csak azt éred el, hogy folyton magadra figyelsz és legyőzöttnek érzed magad.
A változás bibliai útja az, hogy elfordulsz önmagadtól és Krisztusra összpontosítasz.
„Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.” (Zsoltárok 25:15)
Hannah Whitall Smith ezt írja: „Nincs értelme az énünk vizsgálgatásának és bütykölgetésének annak reményében, hogy javítunk rajta. Az Úr azt akarja, hogy szabaduljunk meg tőle.”
Régi természetünk eltökélte, hogy fogva tartja figyelmünket; nem bánja, ha rossz a véleményünk róla, csak gondoljunk rá! Miközben önmarcangolással töltjük időnket, és nyomorultul érezzük magunkat, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy alázatosak, őszinték és lelkiek vagyunk.
Pedig testi természetünk kezelésének egyetlen lelki és biztonságos módja az, ha nem foglalkozunk vele, és figyelmünket kizárólag az Úrra fordítjuk, csak rá tekintünk várakozva. Dávid megértette, hogyan működik ez az elv: „Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából” (Zsoltárok 25:15).
Ha folyton csak a törékeny „cseréplábaidra” * (gyengeségeidre és kudarcaidra) figyelsz, valamint a „csapdára” (nem újjászületett testedre), amelybe beleestél, nem tudsz kiszabadulni. Csak még jobban belegabalyodsz. A test csapdájából csak Isten szabadíthat ki, de együtt kell működnöd vele! Isten módszere a győzelemre az, hogy mindig figyelj rá.
Hallgasd csak, mit mondott Dávid egy másik zsoltárban: „Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg (…) Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon” (Zsoltárok 16:8–11).
A te feladatod egyszerű, bár nem feltétlenül könnyű: ne figyelj testi vágyaidra, csak összpontosíts kitartóan Jézusra! Az ő feladata az, hogy hatalmas erejével átalakítson téged.
* ld. Dániel 2:32–34 (a ford.)
Ezt szem előtt tartva tépelődni kezdünk: „Megütöm a mércét lelkileg? Megbántam igazán a bűneimet? Eleget imádkozom? Vajon Isten elégedett velem?” Az igazság az, hogy önmagunkra koncentrálva könnyen elcsüggedhetünk, és úgy érezhetjük, vereséget szenvedtünk.
Nézzük csak meg, mit mondott Isten valójában! A Szentírás csak kétszer említi az önvizsgálatot, és egyik helyen sem az önmarcangolásra tanít.
Az egyik esetben Pál azért intette meg a korinthusiakat, mert eltűrtek a gyülekezetben egy súlyos bűnt. Egy férfi viszonyt folytatott mostohaanyjával, és ez látszólag senkit sem zavart.
Mivel „nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek” (2Korinthus 12:21),
Pál ezt írta: „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jártok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg!”
A másik esetben a korinthusiak úrvacsora alatti viselkedését igazította helyre Pál.
Mivel néhányan részegre itták magukat az úrvacsorai borból, azt mondta: „Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból” (1Korinthus 11:28).
Pál nem azt javasolja, hogy megszállottan a hibákra fókuszálj, hanem arra buzdít, hogy inkább arra a felszabadító igazságra figyelj, hogy Jézus megfizette minden bűnöd árát – a múltbeliekét, a jelenben elkövetettekét és jövőbeliekét is.
A Biblia azt mondja: „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére” (Zsidók 12:2).
A növekedés, az öröm és a győzelem abban rejlik, hogy felhagyunk az egészségtelen önmarcangolással, és figyelmünket Krisztusra összpontosítjuk!
Önvizsgálat vagy önmarcangolás? (2)
„Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik.” (Lukács 12:37)
Akik saját magukra fókuszálnak, megkérdezhetik: „Mi a helyzet azokkal az igékkel, melyek kifejezetten azt mondják nekünk, hogy figyeljünk, virrasszunk éberen? Nem mind arról szólnak, hogy vigyáznunk kell magunkra?”
Ez jó kérdés, ezért vessünk egy pillantást néhány ilyen „figyelő” szakaszra a Szentírásban!
A Márk 13:34–37-ben azt olvashatjuk: „Amint az útra kelő ember is, amikor elhagyja házát, megbízza szolgáit, mindegyiket a maga feladatával, az ajtóőrnek is megparancsolja, hogy vigyázzon.
Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor tér vissza a ház ura; este vagy éjfélkor, kakasszóra vagy reggel; ha váratlanul megérkezik, nehogy alva találjon titeket! Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!”
Ám Jézus itt nem arra tanít, hogy önmagunkra összpontosítsunk: a kapuőrnek nem magára kellett figyelnie, hanem visszatérő urát kellett éberen várnia. Jézus azt várja tőlünk, hogy ne magunk körül forogjunk, hanem lelkiismeretesen dolgozzunk az ő országáért, figyeljünk és készüljünk fel visszatértére. Azt mondta: „Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik. Bizony mondom nektek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.” (Lukács 12:37).
Jézus egyáltalán nem vár tőlünk rögeszmés önvizsgálatot, amely kimerít, elcsüggeszt és csalódottá tesz; ő azt akarja, hogy lelkesen vegyünk részt az ő munkájában itt a földön, és éberen őrködjünk Urunk és Királyunk visszatéréséig. „Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincsen más!” (Ézsaiás 45:22).
Tehát figyelj jobban Istenre és kevésbé magadra!
Ám Jézus itt nem arra tanít, hogy önmagunkra összpontosítsunk: a kapuőrnek nem magára kellett figyelnie, hanem visszatérő urát kellett éberen várnia. Jézus azt várja tőlünk, hogy ne magunk körül forogjunk, hanem lelkiismeretesen dolgozzunk az ő országáért, figyeljünk és készüljünk fel visszatértére. Azt mondta: „Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik. Bizony mondom nektek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.” (Lukács 12:37).
Jézus egyáltalán nem vár tőlünk rögeszmés önvizsgálatot, amely kimerít, elcsüggeszt és csalódottá tesz; ő azt akarja, hogy lelkesen vegyünk részt az ő munkájában itt a földön, és éberen őrködjünk Urunk és Királyunk visszatéréséig. „Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincsen más!” (Ézsaiás 45:22).
Tehát figyelj jobban Istenre és kevésbé magadra!
Önvizsgálat vagy önmarcangolás? (3)
„Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott” (Efezus 4:22)
Elvárja Isten, hogy növekedjünk és igyekezzünk fejlődni? Igen! De ahogy az önmarcangolás hiábavaló erőfeszítés, ugyanúgy az is, ha saját erőből próbálsz változni, mert csak azt éred el, hogy folyton magadra figyelsz és legyőzöttnek érzed magad.
A változás bibliai útja az, hogy elfordulsz önmagadtól és Krisztusra összpontosítasz.
Pál azt mondja: „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét, mindnyájan ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre”
(2Korinthus 3:18).
Isten nem javítgatni akar a testünkön. Az ő szemében a „javított test” még mindig test. Ő a jellemformálásban érdekelt, nem az önfejlesztő vállalkozásokban. Régi természetünket az összes önfejlesztési stratégia együttvéve sem képes átalakítani.
Csak Isten tud Krisztushoz hasonlóvá formálni az ő Lelke által. „Miközben egy tükörben [Isten Igéjében] szemléljük [figyeljük és tanulmányozzuk] az Úr dicsőségét, mindnyájan ugyanarra a képre formálódunk át [Isten képére, mert őt nézzük] az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre [fokozatosan egyik szintről egy következő szintre].” Ezt nem akaraterővel és kitartással érjük el, hanem Isten kegyelme végzi el bennünk.
Azt kérdezed, mi lesz a testtel? Isten végső terve az, hogy lecseréli, és új, mennyei testet ad helyette. Ezért írja Pál: „Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott” (Efezus 4:22). Az óember olyan „ruha”, melyet nem szabad átalakítani, igazítani vagy foltozni – le kell vetni és el kell dobni!
Miközben Krisztusra összpontosítasz és közösségben vagy vele, megszabadulsz régi természeted uralmától, és belenősz az új természetbe. Kívül-belül teljesen átalakulsz.
Önvizsgálat vagy önmarcangolás? (4)
Isten nem javítgatni akar a testünkön. Az ő szemében a „javított test” még mindig test. Ő a jellemformálásban érdekelt, nem az önfejlesztő vállalkozásokban. Régi természetünket az összes önfejlesztési stratégia együttvéve sem képes átalakítani.
Csak Isten tud Krisztushoz hasonlóvá formálni az ő Lelke által. „Miközben egy tükörben [Isten Igéjében] szemléljük [figyeljük és tanulmányozzuk] az Úr dicsőségét, mindnyájan ugyanarra a képre formálódunk át [Isten képére, mert őt nézzük] az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre [fokozatosan egyik szintről egy következő szintre].” Ezt nem akaraterővel és kitartással érjük el, hanem Isten kegyelme végzi el bennünk.
Azt kérdezed, mi lesz a testtel? Isten végső terve az, hogy lecseréli, és új, mennyei testet ad helyette. Ezért írja Pál: „Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott” (Efezus 4:22). Az óember olyan „ruha”, melyet nem szabad átalakítani, igazítani vagy foltozni – le kell vetni és el kell dobni!
Miközben Krisztusra összpontosítasz és közösségben vagy vele, megszabadulsz régi természeted uralmától, és belenősz az új természetbe. Kívül-belül teljesen átalakulsz.
Önvizsgálat vagy önmarcangolás? (4)
„Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.” (Zsoltárok 25:15)
Hannah Whitall Smith ezt írja: „Nincs értelme az énünk vizsgálgatásának és bütykölgetésének annak reményében, hogy javítunk rajta. Az Úr azt akarja, hogy szabaduljunk meg tőle.”
Régi természetünk eltökélte, hogy fogva tartja figyelmünket; nem bánja, ha rossz a véleményünk róla, csak gondoljunk rá! Miközben önmarcangolással töltjük időnket, és nyomorultul érezzük magunkat, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy alázatosak, őszinték és lelkiek vagyunk.
Pedig testi természetünk kezelésének egyetlen lelki és biztonságos módja az, ha nem foglalkozunk vele, és figyelmünket kizárólag az Úrra fordítjuk, csak rá tekintünk várakozva. Dávid megértette, hogyan működik ez az elv: „Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából” (Zsoltárok 25:15).
Ha folyton csak a törékeny „cseréplábaidra” * (gyengeségeidre és kudarcaidra) figyelsz, valamint a „csapdára” (nem újjászületett testedre), amelybe beleestél, nem tudsz kiszabadulni. Csak még jobban belegabalyodsz. A test csapdájából csak Isten szabadíthat ki, de együtt kell működnöd vele! Isten módszere a győzelemre az, hogy mindig figyelj rá.
Hallgasd csak, mit mondott Dávid egy másik zsoltárban: „Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg (…) Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon” (Zsoltárok 16:8–11).
A te feladatod egyszerű, bár nem feltétlenül könnyű: ne figyelj testi vágyaidra, csak összpontosíts kitartóan Jézusra! Az ő feladata az, hogy hatalmas erejével átalakítson téged.
* ld. Dániel 2:32–34 (a ford.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése