Pál első levele a korinthusiakhoz 10.fejezet 31.vers
„Mindenkit, akit rólam neveztek el, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam.” (Ézsa.43:7)
Summázva: mi emberek, Isten dicsőségére lettünk teremtve.
De mit jelent az, hogy Isten dicsősége? Had meséljek el egy rövid történetet…
Élt egyszer egy öreg fazekasmester. Csodálatos edényeket alkotott. A világ minden tájáról eljöttek hozzá az emberek, fiatalok és idősek, elöljárók és egyszerű emberek, hogy megcsodálják a mester munkáit. A bácsika nagyon boldog volt az őt körülvevő szeretet miatt, hiszen azon felül, hogy a csodájára jártak a munkáinak, néhányan támogatói is voltak és segédkeztek abban, hogy minden anyagot, amely a munkájához szükséges könnyedén betudjon szerezni. Egyik nap végén leült a kandalló elé és pihengetett. Csukott szemei előtt a képzeletében megjelent egy edény, amely sokkal különlegesebb volt, mint eddig bármelyik. Nem tudta, hogy hogyan és miként, de elhatározta, hogy elkészíti az álom edényt. Azonnal munkának is látott az éjszaka derekán. Ahogy pakolta a szükséges anyagokat a munkaasztalra, egy olyan edényre lett figyelmes, amelyben egy csillogó anyag volt. Gyakran matatott az üvegek között, de erre az üvegre eddig nem volt figyelmes. Elővette, kibontotta és a szobában hatalmas fényáradat játszott. A bácsika nekilendült és egész éjjel megállás nélkül dolgozott az edényen. Reggelre, fáradtan és kimerülten ült a kandalló előtt, kezében az edény, amelyet megálmodott. Hogy miért volt olyan különleges? Ragyogott! Ragyogott attól az anyagtól, amely eddig elkerülte a figyelmét. Az emberek ettől a naptól kezdve nem csak hogy megrohamozták a boltot, hanem volt olyan, aki oda költözött hozzá eltanulni a varázslatot, amellyel ragyogó edényeket lehet készíteni.
Mi is ilyen edények vagyunk! Nem, nem egy fazekas keze munkája, még csak nem is egy szobrászé, hanem Istené. Mi vagyunk az edények, akikbe Isten elrejtette a „varázslatot”. Tudod mi a varázslat? A varázslat az, amikor segítesz másoknak feltétel nélkül, amikor törődsz másokkal, amikor szeretsz másokat. A varázslat az, amikor tovább adod Isten szeretetét a körülötted élőknek! És elmondok egy titkot: te is ragyogsz!
Áldott napot!
(Csomó Hajni)
Élt egyszer egy öreg fazekasmester. Csodálatos edényeket alkotott. A világ minden tájáról eljöttek hozzá az emberek, fiatalok és idősek, elöljárók és egyszerű emberek, hogy megcsodálják a mester munkáit. A bácsika nagyon boldog volt az őt körülvevő szeretet miatt, hiszen azon felül, hogy a csodájára jártak a munkáinak, néhányan támogatói is voltak és segédkeztek abban, hogy minden anyagot, amely a munkájához szükséges könnyedén betudjon szerezni. Egyik nap végén leült a kandalló elé és pihengetett. Csukott szemei előtt a képzeletében megjelent egy edény, amely sokkal különlegesebb volt, mint eddig bármelyik. Nem tudta, hogy hogyan és miként, de elhatározta, hogy elkészíti az álom edényt. Azonnal munkának is látott az éjszaka derekán. Ahogy pakolta a szükséges anyagokat a munkaasztalra, egy olyan edényre lett figyelmes, amelyben egy csillogó anyag volt. Gyakran matatott az üvegek között, de erre az üvegre eddig nem volt figyelmes. Elővette, kibontotta és a szobában hatalmas fényáradat játszott. A bácsika nekilendült és egész éjjel megállás nélkül dolgozott az edényen. Reggelre, fáradtan és kimerülten ült a kandalló előtt, kezében az edény, amelyet megálmodott. Hogy miért volt olyan különleges? Ragyogott! Ragyogott attól az anyagtól, amely eddig elkerülte a figyelmét. Az emberek ettől a naptól kezdve nem csak hogy megrohamozták a boltot, hanem volt olyan, aki oda költözött hozzá eltanulni a varázslatot, amellyel ragyogó edényeket lehet készíteni.
Mi is ilyen edények vagyunk! Nem, nem egy fazekas keze munkája, még csak nem is egy szobrászé, hanem Istené. Mi vagyunk az edények, akikbe Isten elrejtette a „varázslatot”. Tudod mi a varázslat? A varázslat az, amikor segítesz másoknak feltétel nélkül, amikor törődsz másokkal, amikor szeretsz másokat. A varázslat az, amikor tovább adod Isten szeretetét a körülötted élőknek! És elmondok egy titkot: te is ragyogsz!
Áldott napot!
(Csomó Hajni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése