Folytathatnám ezeket a gondolatokat, de bizonyára te is. Lehet, hogy volna okom csüggedten járni, de ha bízom Istenben, akkor ezt nem tehetem. Lehet, hogy sok olyan dolog történt, amire választ kellene találnom, de inkább Istenre próbálok figyelni.
„Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodok bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.” (Zsolt 43,5)
Kedves Olvasóm, ezeket a sorokat látva van okod csüggedten járni? Isten üzeni ezt számodra: „Talán oly rövid a kezem, hogy nem tudlak megszabadítani? Vajon nincs elég erőm, titeket megmenteni?” (Ézsaiás 50,2)
Ezekkel a csodás gondolatokkal szeretnélek bíztatni, hogy Isten nem változik, és megtartja ígéreteit.
Emberként fájdalom mentes életre vágyunk. Olyan itt e földi életben nem lesz. Mégis, ettől eltekintve örömmel lépjünk ki a házunk ajtaján, tudva azt, hogy olyan Istenünk van, aki bekötözi sebeinket, megvigasztalja az összetört szívünket, boldogsággal tölti be életünket, szeretetével ölel át, és a nap 24 órájában szüntelenül gondoskodik rólunk.
Számtalanszor tapasztaltam, hogy Isten a rossz dolgokban is megmutatja erejét az által, hogy jóra fordítja azokat.
Áldjuk és magasztaljuk Őt kimondhatatlan ajándékaiért. Vegyük észre életünkben a munkálkodó erejét, és kérjük, hogy azon az úton vezessen, amely hozzá vezet.
Legyünk hát bátrak, boldogok, örömmel teli emberek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése